2016. október 29., szombat

Tarzan legendája - The Legend Of Tarzan (2016)

Ismét körünkben üdvözölhetjük vendégbloggerünket, SemiAuto - t, olvassátok:

Az első Tarzan-regény 1912-ben jelent meg. Sokan talán kissé gyermetegnek tartják a majmok nevelte angol lord karakterét, de tény, hogy olyan hőst adott a világnak, ami a mai napig megihleti a filmkészítőket. Számtalan jobb-rosszabb feldolgozást megélt a történet, de valahogy sosem sikerült a könyvekhez méltó alkotást összedobni. A két végpont talán a Johnny Weissmüller-féle makogó idióta és a Christopher Lambert-féle befordult filozófus. Ezek között elég széles skálán helyezkednek a mozgóképek Tarzanjai, de ez nem is csoda, tekintve, hogy a rajzfilmekkel és a sorozatokkal együtt csaknem 60 (!) készült. Ezek közül most inkább a legutóbbival foglalkoznék.
  Azok kedvéért, akiknek nem ismerős az alaptörténet (meglepően sokan vannak!), dióhéjban a következő: "Kulcsfiguránk egy angol főnemes, Lord Greystoke fia, akit – szülei halála után – az afrikai dzsungelben élő emberszabású majmok nevelnek fel, így erejét és érzékszerveit tekintve felnőtt korára szinte természetfelettinek nevezhető képességekre tesz szert."
  Esküszöm, én vártam a mozit. De komolyan! Az első trailer láttán úgy éreztem, hogy most végre egy igazi Tarzan-filmet készítenek! A technika, és úgy egyáltalán minden feltétel adott volt hozzá. (Leszámítva, hogy Arnold Schwarzenegger már túl öreg, hogy eljátssza a majomembert, de sebaj.) Aztán a második előzetes után kezdtem kicsit félni. Semmi bajom Samuel L. Jacksonnal, de ha már egy ilyen történetbe kerül - és egyáltalán abba a korba, amelyben az játszódik, miért pisztollyal harcolászik, miért nem lándzsával és íjjal? Nem baj, még ezt is kimagyarázzuk valahogy, csak lássam már! Aztán jött és én megdöbbentem.
  Az 1800-as évek végén a belga király hatalmas kölcsönöket vett fel a afrikai gyarmata, Kongó kiaknázására, ezért olyannyira eladósodott, hogy szinte már a zsoldosait sem tudta kifizetni. Elküldte tehát egy bizalmas emberét, hogy szerezze meg a legendás Opar gyémántjait. A helyi bennszülött törzs főnökével rövid tárgyalás után megállapodnak, hogy megkapja a gyémántokat, ha elviszi neki Tarzant, mert az megölte az ő fiát, és ezért bosszút akar állni. Ám a Dzsungel Ura jól el van Londonban, alig lehet rávenni, hogy visszatérjen szülőföldjére. A gaz ellen megpróbálja elrabolni őt, de végül Jane-nel is beérik, tehát hősünknek ismét nyakába kell vennie a vadont, hogy megmentse. Útjára elkíséri néhány bennszülött barátja, valamint Amerika első néger nagykövete, akivel időnként megmentik egymást.
  Megtekintése közben egyetlen érzés motoszkált bennem, de az egyre erősebben: EZMOSTMÁRMEGINTMIAFASZOM?! A tisztelt stábanak sikerült elejétől a végéig kiforgatni a történetet. Mondjuk mit is várhat az ember olyan rendezőtől, mint David Yates, aki eddig leginkább sorozatokat, valamint a Harry Potter filmek kb felét rendezte, és egy Adam Cozad/Craig Brewer forgatókönyvíró párostól, akik kb. semmi érdemleges sztorit nem raktak össze? Mit mondjak, ezt sem kellett volna.  
 Kezdeném a történethű momentumokkal, mert azzal hamarabb végzek:
 Rengeteg karakter ismerős a könyvekből (ja, aki nem olvasta, az így járt, annak bemondásra kell elhinnie);
Kala, Tarzan majom-mostohaanyja egy fiatal néger nyilától hal meg, az ifjú kannibál meg Tarzan által; felesége Jane Porter; aki egy nő (bizony sajnos ma már ez is pozitívumként élhető meg). Ja és apját a majmok ölik meg.
Bizony, nem túl nagy a felhozatal, de ugyebár, aki a kicsit nem becsüli... Na akkor most jöjjön, amitől a sírás kerülgetett:
 Ott van mindjárt Samuel L. Jackson. Hát hogy is mondjam, hogy rasszista is legyek, meg nem is... A sztori az 1800-as évek végén játszódik. Tehát talán nem túlzás néminemű anakronizmusnak tekinteni Dr. (!) George Washingtont, aki a polgárháborúban való aktív részvétel után beállt zsoldosnak, aztán indiánvadásznak, majd a sok kegyetlenkedéstől megcsömörlötten, az USA nagykövetének. Persze teljesen természetes, hogy egy olyan helyen, mint a viktoriánus London, egy ilyen csekélység senkit nem zavar. Innen is látszik, hogy Anglia mennyivel felvilágosultabb Amerikánál, ahol még az 1950-es években is kifilézték azt a feketét, aki nem a busz hátuljában foglalt helyet.
 Jane apja valamiféle missziót üzemeltetett, ahol angolul tanította a bennszülötteket, akik olyannyira szerették, hogy gyakorlatilag a törzs tagjainak tartották őket.    
 Lord Greystoke nem csak, hogy jól elvan Londonban, de folyton próbálja levetkőzni vadember mivoltát. Tagadja majom-anyját és váltig hangoztatja, hogy az ő anyja Lady Alice. Különösen zavaró számomra, hogy Fazekas Attila magyar kötetekbe készült rajzait valahogy semmilyen Tarzan-ábrázolás nem tudja überelni. Jelenlegi vademberünk is viszonylag csenevész, nem az a "gorilladöntögető" típus.
 Különös módon, Jane-nek jobban hiányzik a dzsungel, mint férjének. 
Nem tudtam, sírjak vagy nevessek, mikor címszereplőnk visszatér "hőn szeretett" dzsungelébe túracuccban, hátizsákkal. Ahha. Köszönjük Emese. Még régi törzsfőnök barátja is így fogadja: "Tarzan! Hogy nézel ki?" Egyébként nekem is ez volt az első gondolatom.
 De ahol végérvényesen meghal a film, az a trailer után az egyik legjobban várt jelenet; a harc. A "majmok urát" lazán elpicsázza egy majom, amit az pironkodva így kommentál: "Ezt most ő nyerte." Mivan?? Hát milyen Tarzan az, akit lenyom egy emberszabású? Ez lett a dzsungel urából? Ja és nem ez az egyetlen eset! Hősünket lépten-nyomon elverik, mintha csak egy mellékes karakter lenne, akit a másnak kell megmentenie. Legjobb eredménye egy döntetlen, amit szintén ő maga jelent be az Opari kannibálok (értitek? Nem majomszerű férfiak és gyönyörű nők, mint a könyvben, hanem egyszerűen csak fekák) főnökének: "Mi nem bírunk veletek, ti nem bírtok velünk". Mondja ezt, miután a komplett majomcsorda fogcsattogtatva beszambázik a nép közé, hogy jól széjjel tépje őket. Dzsungeltudománya kimerül abban, hogy lengedezik az indákon és különféle állatok párzásra hívó hangját utánozza. Ráadásul nem lehet nem elsiklani afölött, hogy egyes jeleneteket, mitha csak az Avatar-ból másoltak volna ki. Gondolok itt a fákon való futkorászásra, a szikla tetejéről a mélybe vetődésre, amit az ágak és levelek tompítanak, valamint arra a jelenetre, amikor az egyik genyó karaktert a rohanó bivalyok patái alatt éri utol végzete.  
  Egy idő után az érdektelenségbe fullad az egész. Természetesen a pol.korrektség jegyében, ha már van egy néger hősünk, akkor annak feltétlenül el kell sütnie pár vicces beszólást, hogy oldja a nem létező drámai feszültséget... Ami csak nem akar összejönni, mert olyan egysíkú karakterekkel van tele a film, hogy szinte már könyörög az ember, hogy oké, vigyék Jane-t, Tarzan meg hagyja a picsába az egészet és egyen egy banánt, csak ne alázzák tovább a legendát!
 Egy dologra nem lehet panaszunk, az pedig a látvány. A cgi nem mászik az arcunkba, szelíden meghúzódik a háttérben és "teszi a dolgát". Az ember szinte a vadonban érzi magát, márpedig egy Tarzan-múvinál azért eléggé lényeges, hogy ne legyen olyan érzése a nézőnek, hogy a nagymama előszobájában forgatták, néhány páfrány, meg könnyező pálma  között. De hiába a szép látvány, attól még nem lesz jó az egész, hogy a könyvekből összegerebléznek egy rakat karaktert, aztán bevágják a közösbe, hátha lesz belőle valami. Nos... nem lett. Annyi, de annyi jó ötletet meríthettek volna a regényekből és mégis egy ilyen katyvaszt sikerült alkotni belőle. Én szégyellem magam a készítők helyett is.
Egy dologra viszont igenis jó ez a förmedvény: Bizonyítja a torrent társadalmi szükségszerűségét és probléma-megelőző funkcióját. Ugyanis, ha pénzt adtam volna ezért a szarért, több, mint valószínű, hogy felgyújtom a mozit.
 Mély fájdalommal kell közölnöm, hogy sok más ikonikus figura után a dzsungel hősét is utolérte a korunkra jellemző politikai korrektség és a kötelező deheroizálás bizarr szükségessége és bizony kíméletlenül megerőszakolta.
Továbbra is várnunk kell arra a Tarzan-filmre, ami végre hitelesen dolgozza fel a könyvet.
Nagy jóindulattal 3/10, mert mint fentebb említettem, a környezet tetszetős volt.


2016. szeptember 1., csütörtök

Suicide Squad 2016



Pár hónappal ezelőtt a film bemutatója alapján azt gondoltam, hogy végre! Ez Nekem biztosan nagyon be fog jönni! És amikor megjelentek a lesújtó kritikák megijedtem, hogy akkor most ez olyan nagyon szar lett?  Szóval félve ültem be a moziba, és rettegtem a két órától, ami várt rám. Aztán megnéztem még egyszer, és most újra feliratosan is. Szóval ha egy filmet képes vagyok háromszor megnézni moziban, akkor talán tetszik.

  Soha nem értem, mikor egy képregényes film alatt a hozzászólók képesek vérre menően összekülönbözni, olyan dolgokon, amik amúgy a reális életben tökre, de tökre elképzelhetetlenek. Miért nem engedik szabadjára azt, amiért létrejöttek a képregények. Valahol azt olvastam, hogy képregényben elfogadhatóak ezek az allűrök, bakik , de egy filmben nem. Miért, miben különböznek?  Mindkettő arra szolgál, hogy elrepítsen a valóságtól, kiszakítson az uncsi kis monoton világból. én amikor beülök egy ilyen adaptációra teljesen átadom magam annak a világnak, és nem keresek értelmet egy olyan történetben, ami amúgy elképzelhetetlen. Hiszen nincsenek Batmanek, Supermanek, Krokodil emberek, meg őrült .. ja azok vannak.
Szerintem az Öngyilkos osztag jó film. Semmivel sem rosszabb, mint a többi ilyen műfajú alkotás. Ja, hogy a bemutatóban mást adtak el nekünk, az igaz, de igazából nekem ez a megtévesztés is aztán csak pozitív irányba terelte a filmet, mert a lehúzó vélemények miatt rosszabbra számítottam.
A kezdő kockák, ahogyan bevezetik Deadshot és Harley Quenn szerepét, nekem nagyon tetszett. Rájuk épül a film igazából, szóval felesleges lett volna a többi szereplő múltjában olyan mélyre ásni.  Azt azért bevallom, ha az fentebb említett két karakter nem lenne a történetben már nem biztos, hogy úgy kezdtem volna, hogy tetszik. Mert hát a többi szereplő – krokodil ember, bumerángos alkesz, Katana - nem túl sokat tesz hozzá az egészhez, de az is lehet, hogy direkte vannak elnyomva a figuráik.   Jobban mondva egy – egy beszólás erejéig tudnak csak kibontakozni. A tüzes fickó, El Diablo már középkategória, az Ő múltja mondjuk megérne egy külön sztorit. Rick Flagg személye viszont megint csak kettős érzést vált ki belőlem, de hát ki kellett tölteni a műsoridőt, ráadásul a gonosz pasija, szóval jó ha fel - fel villan a filmben.
A történet eléggé bugyuta. Amanda Waller ötlete alapján összefogdosnak egy rakás bűnözőt , meg dilist, hogy az emberiség szolgálatába állítsák esetleges terrortámadás esetére. Aztán mikor beüt a ménkű, akkor élesítik a szedett-vedett társaságot, hogy kimenekítsék a főmuftit, aki meg elrepül a helyszínről helikopterrel, mintha amúgy nem tehette volna meg mielőtt odaér érte a megmentő sereg.    A kavalkádot ebben a filmben nagyon nem sikerült eltalálni. Ez a főbanya, aki bedurcál teljesen jogosan persze, el akarja pusztítani a Földet (hogy mik vannak?) , de a kivitelezés valami borzalmasra sikeredett. A Varázslónő szíve, aki beköltözik June Moone testébe, Amanda Waller kezében van, ezért engedelmeskedik neki. És pl. itt is lehetne egy jót röhögni, mert bármit, bárhonnan ellop a pillanat töredéke alatt, csak pont a saját szívét nem. De lapozok egyet ezen is, mert hát mégiscsak egy képregény-meséről van szó. Szóval a büdösbanya feléleszti fivérét és ama megosztott erejével elkezdi kavarni a valamit. Megint kocsik és egyéb tárgyak keringenek körbe és  körbe az égen, villámok törnek fel et cetera et cetera. A boszi meg csak áll ott oszt mutogat, közbe lesmárolja fél amerikát, így építve a saját gumilegó fejű hadseregét.
  A gonoszokból verbuvált osztag meg bandukol a városban, közben zúznak, pofáznak, meg isznak is egyet.  Mivel a nanobomba, amit a nyakukban kapnak szuvenírként, nem engedni , hogy meglógjanak, így kénytelenek Flagg után bandukolni. Bár aztán mikor elmehetnének sem mennek, és segítenek Flaggnak a hős szerelmesnek, megmenteni a barátnőjét, a bőrébe bújt varázslócsajtól, hja és megmenteni a Földet.
Az, hogy a banya tesókáját egy szaros bombával iktatják ki , ez is egy igen gyenge kivitelezés, hiszen akkor ezzel az erővel odabaszhattak volna egy P-50-75 légibombát egy arra cirkáló helikopterről. Na jó lapozás.
Deadshot alakja egész korrekt, és Will Smith profi, ezért a játéka kitűnő, bár ez a csilivili fülbevaló nem tudom kinek az ötlete volt, de kurvára nem illik a profiljához.  A lányáért mindent megtevő bérgyilkos  az egyik alappillére a filmnek. Sajnos nála is elkövettek egy hibát, mikor nem találja el szándékosan Harleyt, pedig a lánya és a szabadsága a tét. Ez annyira nem passzol a figurához, főleg, hogy mindene a lánya.
Harley Quenn ebben a filmben a legjobb karakter. Bár amióta feltűnt a színen, szerintem mindenkinek kedvence lett ez a fura örült bohókás csaj. A szerepet Margot Robbie kapta, akiből Isten bizony ki nem néztem volna, hogy ilyen jól megalkotja a szerepet. Tényleg tündökölt, és tényleg őrült volt. Nála is basztak el dolgokat. Pl amikor megbűvöli az agyukat a boszi és azt mutatja, hogy két gyerekkel, normális életet élnek Puddinjával. Hát ez kurvára nem illik bele az agytekervényeibe szerintem.
 A Krokodil fickó elég gizda volt amúgy, és úgy ment mint valami rapper, A bumeráng kapitánya sem igazán jött át, lehet a képregényes hiányos tudásom miatt. Katana meg aztán teljesen negatív személy volt számomra. Olyan kis pattogi „kici kisz kínai”
És hát akiről nem írtam eddig. Joker.
Nagyon-nagyon óvatosan kell ezzel a karakterrel bánni, írni róla. Fogalmam sincs kinek volt az ötlete az a megformálás, de csináltak belőle egy nyálgeci „pudingot”. Miért vannak ezüst fogai??? És könyörgöm! Követelem az öltönyt rá!, Bőrdzsekiben aranyfukszokkal, ezüstfogakkal, erőltetett nevetéssel, tetovált arccal, buzis fülbevaló ezen is. Fú, de borzalmas. Egyébként szerintem , nem a színész játékával van baj, hanem amit tettek a karakterrel. Olyan volt, mint valami bedrogozott filozófus. Bár a nevetésen még dolgoznia kell, ha megmarad Jokernek a következő filmekre. És remélem, hogy összeszedik magukat a készítők és megpróbálnak a kritikák nyomására egy komolyabb, de bolondabb Jokert összehozni. Nekem Leto tetszene mint Joker, de nem így.  
Szerintem bőven elég volt amit szerepelt, hiszen ez nem róla szólt, csak a bemutató tévesztett meg mindenkit.  Bár kíváncsi lennék a kivágott részekre, mert lehet azok jók lettek volna.
Jajj Batmant majdnem kihagytam. Sőt ki is hagyom. :D
Összegezve:
A zenék fantasztikusak, a látványvilág nem annyira jó, a sztori a szokásos, csak más szereplőkkel.   A két óra alatt én nem unatkoztam.


2016. június 17., péntek

Bite (2015)


Hát bele a lecsóba. Most és itt, végre annyi idő hallgatás után.
 Persze olyan nagy csend nem volt, szerencsére "Thisz iz di reklám helye", az Azilum nevű "Lovecraft-i magazin" lapjaira írtam némi film- és játék-kritikát, vagy nevezzük bárminek ömlengéseimet, netán fanyalgásaimat. De ideje van a hallgatásnak, meg a franctuggyaminek, most alá akartam támasztani bölcsességemet valami hülye idézettel, legközelebb Coelho-tól nyúlok.
 Szerintem mindenkinek ismerős az az érzés, amikor várva vársz egy filmet. Amikor megszerzed, belepörgetsz. Amikor belepörgetsz, felhorgad benned a vágy, ezt most sürgősen meg kell néznem. Ha lehet, nem egyedül, mert ökör iszik magában, most szerintem kimerítettem a napi közmondási - rátámat is. Ám némi rossz érzés is vegyült ebbe, de erről majd alább.
 Szóval. A "Bite". Egy igazi bio-horror. Minden erre mutatott, én meg a démonos múvik után bőséggel kapható vagyok erre is, mióta a "Contracted" felnyitotta a szememet az eme irányba való érdeklődésre. És tegyük hozzá, a második része is igencsak kellemes volt, már, ha minősíthetjük így éppen zombivá rothadó emberek agonizálását... Nem is tudom, vissza is nyúlhatok az alapokhoz, bár ki hogyan tartja számon, számomra leginkább "A légy" ugrott be, ami klasszikus, de mindenféle test-átalakulós, vérrel és nyálkával, undorral átitatott mozit is sorolhatunk jelen boncolásunk elődei közé. És akkor még távolról sem világítottuk meg az igazságot. Mert rengeteg hasonló akad ebben a kategóriában, és most annak, aki rest utánaolvasni, mi is a body horror, amelyre olyan szépen rámutattam, és feltártam mivoltát, hát én is lusta lévén idézem önmagam, ami nem szégyen, hiszen igen emelkedett módon fogalmaztam: "Ez az úgynevezett bio-horror, az organikus-horror, a body-horror, amely az átalakulás, a test torzulása, és betegségekről, az önmagunk elvesztéséről szól. Az ember egyik legalapvetőbb félelméről szól, és amely valóban realisztikusabb bármilyen démonok, földönkívüliek és egyebekről mesélő történeteknél: a betegségről, amely tönkretesz szépen lassan, mint a rák, és az AIDS. "
 És valóban, talán ezért annyira megragadó, annyira hátborzongató ez a műfaj. Közelebb nyúl hozzánk, mint egy kísértetes film, vagy természetfelettivel és kézi kamerákkal szőtt mese. Itt valóban az emberről van szó. Arról van szó, amikor napokig fáj a gyomrom, és a neten barangolva csakis a "rák" jön ki megoldásnak. Amikor fiatalok egyszerűen csak megbetegszenek, és meghalnak. Amikor a testünk eltorzul bármi okán is, és nem a túlzott hamburgerfogyasztástól. 100%-kal több esélyünk van betegségben meghalni, mint egy láncfűrészes gyilkos keze által, netán sátáni megszállottságtól. Szóval ez adja az igazi borzalmat és félelmet, de nem úgy, mint egy dán családi dráma, mert mégis: a valósághoz nincs köze, és ez valami feloldozást ad a nézőnek. Rossz nézni, összerázkódunk, szorongunk, de szerencsére nincs köze a realitáshoz.
Naszóval, némi alapok:
 A film kanadai, ami meglepő, mert legyünk őszinték, a horror műfajában leginkább a Syfy-s történeteket ismerjük innen. Legalábbis mostanság. Chad Archibald jegyzi mind a forgatókönyvet, mind a rendezést. Utóbbira nem is lenne panaszom, az előbbi pedig mélyen zavaró. Mert a rendezés szép, a képi világ erős, és kifogástalan. Az arisztokratikus nevű Archibald kissé negatív csengésű a fülemben, mivel a "Hidrofóbia" című alkotást is ő jegyezte, amely konkrétan annyira tömve volt hülyeséggel, és ellentmondással, hogy megnézése következtében napokig nem tértem magamhoz. Végy egy esetlegesen jól hangzó sztorit, és tömd tele irreális viselkedésű szereplőkkel, irracionális agyament értelmetlenséggel, hosszú percekkel teli unalommal. Na, ez volt a "Hidrofóbia". (Mert hát ugye hihető, hogy egy lelki trauma és átélt csúnya dolog után egy hölgy évekig nem közelíti meg a vízet, bizonyára őt magát sem közelítené meg senki, a szaga miatt...).De lépés tovább, és nyugalom: a színészek egészen jól tették a dolgukat, Elma Begovic főszereplőként igazán nem érdemes panaszra, nem tehet róla, hogy ilyen katyvaszban kellett kompromittálnia magát. Ez vonatkozik a többiekre is egyébként, hiszen a horror műfajában azért nem kell összetörnie magát senkinek. Nem lehet mindenki Bruce Campbell. 
 Esetleírás:
Casey leánybúcsújára megy, egyenesen Costa Rica festői helyszínére két barátnőjével. Nem az ő hibájuk, hogy nem kedveljük meg emiatt őket, hanem a normalitás, hogy miért is kell ilyen deviánsnak lenni, csak mert ki akarunk rúgni a hámból. Egy legénybúcsú is taszító, nemhogy az önmagunkból kivetkőzött nők. De tovább, hősnőnk szétcsapja magát, és állapotában alkalmatlan bármilyen felelős döntésre, ezért lakodalomra készülve ügyesen valami fickóval összejön. Aki van oly' nemes, és egy térképen nem fellelhető helyre irányítja, mert az valami paradicsomi kis ékszerdoboz. Valóban szép, elbűvölő kis vízesés, fürdőzés, de sajnos egy fránya valami megcsípi Casey derekát. Hazatérve a hétköznapokba, lelkiismereti válságba kerül, már nem is igazán akarja az esküvőt Jared-del, aki fültőig szerelmes belé. Ezenközben a csípés helye egyre rondábbá válik, és szex közben véletlenül odaérve párja belenyúl, gusztustalan nyálkát fakasztva. Hősnőnk azonban nem ám az SZTK-ba rohanna, hanem a házi orvosát hívogatja, aki azonban nem elérhető. Tovább bonyolódik a dolog, kiderül, hogy állapotos, ám azt nem tudja, hogy nem gyermek növekszik benne, hanem más. Kezd lerobbanni, és egyre csúnyábban néz ki, itt dicséret illeti a maszkmestert, ahogyan a fokozatos romlást mutattatja. Idegesítő anyósa, akivel egy épületben lakik, addig zargatja, mígnem egyszerre csak valami savat okádik az arcába. Innen nincs megállás, rengeteg ronda kis petét rak, Jared-et nem engedi be a lakásba, kezdi teljesen elveszíteni emberiességét. Amikor barátnője meglátogatja, hát az is szörnyen végzi. Maradék leánybúcsús társnője pedig egy fondorlatos kis lotyó, aki a fickójára pályázik. Ő sem végzi különbül, ahogyan senki sem ebben a kis társaságban. Casey már teljesen átalakul valamivé, amely nem ismer kegyelmet.

 Na eddig a jól hangzó történet, de sajnos ki kell ábrándítanom az Olvasókat: ez a film a "Contracted" árnyékába sem léphet. Kollégám két szóval jellemezte: olcsó utánzat. Szerintem nem olcsó, de az biztos, hogy ahhoz képest ez csak gagyi vásári mutatványosság, freak-show. Már az megcsengette bennem a vészharangokat, hogy ezzel a szöveggel próbáltak ráhangolni nézőket: "Gyanús, hogy már a a film vetítését megelőzően hányózacskókat osztottak a Bite-ra érkezőknek, bár az is lehet, hogy a készítők is tisztában voltak munkássággal, ugyanis a hírek szerint ketten is elhányták magukat, sőt egy néző elájult, mentőt is kellett hívni hozzá." Nos, utoljára "Az emberi százlábú"-t akarták ezzel az ócska marketinggel árusítani nekünk, ami egy rakás szar, ezért kélt bennem rossz érzés már a megtekintés előtt. Mert nem hinném, hogy van olyan hülye, aki beül egy horror-vetítésre, aztán meg rosszul lesz. És nekem ne azzal akarjanak eladni egy sztorit, hogy "Ide, ide emberek, rengeteg nyálka és undorító dolog van benne". Hanem próbáljuk meg a történettel, a feszültséggel, izgalommal. Teccik tudni, mint egy horrort. Nem kell lubickolni a gusztustalanságban, csak azért, hogy mutogassuk, mint a szakállas nőt, vagy a kétfejű gyerekeket a cirkuszban. Az egészről leginkább az jutott eszembe, mintha a "Barátok közt"-öt nézném, amelyben van egy olyan szereplő is, aki átalakul valami félbogár lénnyé. De ezen vonal mentén állandó jelleggel mindenki a magánéletével, a szerelmi ügyeivel foglalkozik, még halálos agóniája közben is. Megcsaltál, félrekúrtál, átvertél. Hagyjuk ezt. Nem hiszem, hogy egy halálos mutánssá transzformálódott lény ilyenekkel foglalkozna, de, ha maradt ennyi emberi benne, akkor miért is nem öli meg magát? Chad Archibald itt is a forgatókönyv fekete lyukaiban vérzik el, hiába tálalja a gusztustalanságot literszámra, ettől még nem lesz szerethetőbb egy szereplő sem, egyetlen karakter motivációja sem lesz érthetőbb. Mint ahogyan a lány, aki belép a szanaszét nyálkázott, lárvákkal teli lakásba, de eszébe sem jut elrohanni, hát persze, beszélgetni akarok a szinte alien-barlangban lakó eltorzult csajjal. Vagy Jared, a férjjelölt, aki napokig nem kérdez rá a vele szemben lakó kedvese állapotára, és senki nem hallja a házban hogy olyat visít, hogy a tükör is szétrobban a fürdőszobájában. És persze sokan panaszkodtak a szagokra, mondja Casey anyósa, míg él, de érdekes módon ez a szál is ennyiben maradt, hiszen Jared még az anyját sem látogatja meg pár nap alatt, aki egyszer csak eltűnik a szomszéd lakásból. Szóval folt hátán folt, és igen idegesítő, hogy továbbra is magánéleti problémákra fókuszál a történet, ami teljes mértékben hülyeség, hiszen jóval fontosabb dolgok is zajlanak körülöttük, de csak az intrikák folynak. Az utolsó fél órában folyton azt néztem, mennyi van még a filmből, imádkozva, hogy a stáblista legalább 19 perces legyen. Bosszantó a sok bugyutaság, és feszültséget tényleg csak az okozott, hogy legyen vége már ennek az egész katyvasznak, a szerelmi dráma mellékszála után csak kullog a horrorstory-line, méghozzá az is csak látványosságban. Ami véleményem szerint az egyetlen pozitívuma a "Bite"-nak, mint feljebb írtam, sikeresen undorítanak el bennünket. Csak éppen ez kevés. A "Micimackót" is meg lehet csinálni egy átalakuló szereplővel, aki megöli a többieket, de az maximum csak poén lenne, nem komolyan vehető horror. Súlytalan, sőt unszimpatikus karakterek, csapnivaló forgatókönyv, bár a rendezés és a szereplők jók. Lehet, hogy a csalódás is az, ami ezt hozza ki belőlem: de egyszer nézhető, 10-ből 4 pontos semmiség.



2016. március 24., csütörtök

Batman Superman ellen 2016

Eljött az ideje, hogy a szupihősök egymásnak feszüljenek, már unalmas a nagy barátság köztük.  A Batman Superman ellen  új dimenzióba kalauzol el minden kedves, képregényből készült film kedvelőt.

Már a bevezető is sugallja, hogy újraértelmezi Batman karakterét, és szerintem Superman érkezése is elég hatásos volt. Féltem Ben Afflecktől, de végül is nem hiányzott Bale. Batman és Superman közti konfliktus pedig nem az ego miatt alakul ki, hanem más meglátásban, más módon kívánják az embereket megvédeni, ami aztán mégis csak azt eredményezi, hogy veszélybe kerülnek elég sokan.  Meg hát amúgy is, ahova én hugyozok ott más ne szuperkedjen.

Szerintem jól összerakott a sztori, bár vannak benne olyan részek, amik kihagyása miatt nem vesztett volna az értékéből a film.  Batman álmodozásai szerintem csak a film hosszúságához járultak hozzá, ahhoz nagyon hozzá tenni nem tudott, és a megalkotott szörny értelmetlen üvöltései is feleslegesek. Nem értem  miért érzik szükségét a rendezők-írók, hogy a  szörnynek kötelező legyen beleüvöltenie  az alkotója pofájába.
A színészek teljesítményével az ég világon semmi gond nincs.
Ben Affleck  helytállt Bruce Wayne-ként, eléggé a gyásszal elfoglalt énét mutatja be, hangos hahotázásra ne számítson senki tőle. Fura módon most nem csajozott annyit, csak megbámulta a csinos kis popókat, de aztán nem rohant senki után, hogy ágyba vihesse. Azért az öreg… :D egész jól tartja magát, hiába öregember nem vénember. Egy kissé zavart, hogy látszatra majdnem egykorúnak tűnt Alfreddal, de megbocsátható a kis humoros kötözködés, csipkelődés miatt.
Superman figurája is elég komoly.  Bár neki ott van Lois Lane, akivel pancsikolhat a kádban kénye kedve szerint. Na hát Ők azért fiatalok még a libidó csökkenéshez. Kapcsolatuk nem felhőtlen, az aggódás mindkét szerelmes szemében ott van. Főleg Clark Kent szemében és főleg lézer által. Az Ő figurájának is a drámaibb, a származás miatti megpecsételődés a fő mozgatórugója. Szegény soha nem élhetett igazi gyerekkort meg, és hát a viccelődés sem fő erénye. Újságíróként nem tudjuk meg milyen, mert mindig el van foglalva mások életével.
A Lois Lane-t  megformáló Amy Adams nekem szimpatikus színésznő. Lois Lane az akit az emberiségen kívül mindig meg kell menteni, hol egy terroristától, hol reptében kapja el Őt szerelme, hol az oxigén hiánya miatt siet a kedvese a segítségére.  Ő sem nevet soha L Viszont hatalmas sarkú cipőben is tud futni a romok közt, és ezért irigykedem.  Na meg mondjuk Superman  csajának lenni sem utolsó, bár én nem bírnám az állandó stresszt ami ezzel jár. Azért hála égnek nem csöpögött a film a romantikus szerelemtől. Egy biztos lábakon  álló kapcsolatot mutatott be, ahol nem a boldogságtól repkedtek.
Wonder Woman bemutatkozás nélkül jelent meg egy életmentő pillanatban, így nem igazán derült ki, hogy Ő ki is. Természetesen tudjuk, hogy ki, de ha valaki nem olvasott utána a képregények világnak, akkor bajban lesz, hogy hova is rakja,azt aki 100  év után is bomba csaj. Mivel neki is készül egy egész estét betöltő filmje, ezért gondolom, hogy a karakterét nem vezették fel külön.

Na és igazából szerintem, vagy inkább úgy írom, nekem a legjobban tetszetős színészi alakítás a Lex Luthort alakító színész. Ez az Eissenberg kölök egész sokat fejlődött, szerintem a dilis prof-ot remekül formálja meg. Bár aki ilyen szerepre adja a fejét, annak igazán jól kell hozni a színvonalat. Egyszerűen muszáj borzongani a gonosz karaktertől, muszáj, hogy egyszerre tartsam szimpatikusnak,de egyben félelmetesnek is. És ezt remekül megoldotta ez a srác. A bűbájos mosolya mögött látható az az ördögi vigyor is.
Összességében nagyon tetszett és lekötött. Megkockáztatom kimondani, hogy ez az a film, ami ténylegesen hajaz egy képregény adaptációra. Tudom, hogy a történet nem így van, de  a sok lehetetlenség, a sok akció, a karakterek egymással való kommunikálása tényleg egy képregény füzetre emlékeztettek. Csak a kis beszédbuborékok hiányoztak. Végre elkezdődött ezen a  vonalon is minőségi fejlődés.
A Watchmen hangulat világát idézi ez a film, csak sokkal jobban van felépítve. Egy dolgot kivéve. A Batman Superman ellen, azért enyhén túlzás. Persze durciznak egymással sokáig , de egy csihi puhi után egyből barátok lesznek.
 Olyanoknak ajánlom, akik szeretik a képregény adaptációkat, meg akik szeretik az akciókat, és olyanoknak akik nem keresnek értelmet egy szuperhősös filmben.


2016. január 19., kedd

The Revenant (2016)

Tavaly mikor az első bemutatóját néztem meg ennek a filmnek, már akkor nagyon türelmetlenül vártam. Hála égnek nem csalódtam. Aki szereti a komoly, szenvedős, véres filmeket, és a sötét komor rendezést, annak ez tetszeni fog.
Nehéz azért behatárolni,  és eldönteni, hogy tetszik vagy nem tetszik. Természetesen nézőpont kérdése a dolog, mert nézhetem úgy, hogy egy elnyújtott, felesleges elemekkel teli történet, vagy pedig  nagyon alapos és részletes bemutatása egy igaz történetet feldolgozó drámának. Az igaz történetet számos helyen átírták, nagyon drámai az is, de a filmben sok olyan van, ami a képzelet szüleménye.
Hugh Glass fiával, aki indián félvér, prímvadászkodnak, amikor is menekülőre  kényszerülnek.  A megmaradt csapattal átakarnak kelni mindenféle havas hegyen, hogy a menedéket jelentő táborba érjenek. Glasst megtámadja egy grizzly, ami küzdelemben súlyosan megsérül, ezért otthagyják az erdőben a fiával és még két emberrel, hogy majd visszatérnek segítséggel. Fitzgerald,aki az elejétől utálatát fejezi ki az apa-félvér fiú iránt,  először  megöli a fiút apja előtt, majd magára hagyja Glasst is. De hősünk a halál helyett a bosszút választja, és elindulva kúszva, nekivág  egy hosszadalmas útnak, hogy megtalálja fia gyilkosát - és hogy el is intézze.

Nagyjából ennyi a történet megspékelve az arikara indiánok bosszúvágyával, mert a főnök lányát valaki elrabolta. Ezek néha feltűnnek a filmben, de ha ez a szál nincs benne, akkor sem veszítettünk volna semmit. Szóval ezt a párhuzamos történetet nem értem minek kellett beleszőni.
Az tény, hogy abban az időben, az 1800-as években sokkal több mindent kibírt az emberi szervezet, mert nem volt így elpuhulva mint most, de  nem tudom, hogy ennyi szenvedést egy ember túl tud e élni. Egy medve támadás már önmagában halált jelenthet, de tudjuk , hogy azt az igaz történetben is túl élte Glass. Viszont itt a filmben annyi olyan súlyos sebet szerzett, hogy azt képtelenség szerintem átvészelni, főleg nem egy erdőben  mindenféle kezelés és fertőtlenítés nélkül. a kapitány csak úgy összevarrja a torkát szerencsétlen pasinak. Hát na ez azért enyhe túlzásnak találtatik. Aztán a kifordult boka is egy kis pancsizás után a jeges vízben csak úgy helyre jön. Lehet, hogy a folyó vize gyógyító , de azt nehezen tudom elképzelni, hogy attól a csontok és az inak hip - hop összeforrnak, helyreállnak. Aztán ott van az állandó tűzcsiholás, hogy az még a legnagyobb szélviharban is csak úgy pattogott az  alatta nem lévő fától. Hogy mitől égett azt nem igazán értem,de a filmben folyton és állandóan csak tüzeltek, de bezzeg a húst nyersen ették. Fene az ízlésüket. És nem utolsó sorban, hogy legalább egy kis tüdőgyuszit összeszedhetett volna hősünk, mert ennyire azért még egy képregény hős sem strapabíró. . Na jó: film. Oké, kellenek a hatásvadász dolgok. Még egy negatívum, de lehet, hogy csak én érzem feleslegesnek és nem tetszőnek a   női suttogó hangokat. Szerintem nem illettek a filmbe. Nem tetszettek azok a részek, amikor asszonykája lebegett felette, meg sugdosott dolgokat, ez túl misztikus volt, ahhoz a képhez, ami meg tökre reálisan és drasztikusan akarta megmutatni a szenvedést. Miközben zabálja a nyers húst, eltorzult arc a fájdalomtól,  miközben  a nyál meg a vér összekeveredett trutyija rászáradva a szakállra ábrázolása  folyik,közben nekem ne akarjanak egy női suttogó  hanggal belerondítani ebbe a realisztikus képbe.



Szerintem még soha egy nő sem undorodott ennyire Dicapriotól. Ez a pasi, akinek csókjára annyian vágynának, aki a nagy hállivúd szépfiújának van kikiáltva, na most elérte azt,  hogy senki ne akarja ajkát a kiszáradt koszos véres ajkához érinteni, rothadó karjának ölelésében megpihenni.  Alakítása Oscart érdemelne, de hát ezt majd eldöntik a nagy zsenik... mint eddig is ... Bár a kúszására egy idő után immunis lettem,azért le a kalappal, mert nagyon jól játssza a szenvedést. Zseniális a pasi, akármilyen szerepet is osztanak neki a vérében van a színészet.

A másik főszereplő Tom Hardy is kiválóan alakította a rá osztott szerepet. Az aljas és rossz szándékú, pénzhajhász vadász szerepe jól tükrözi azt a fajta vad zord 1800-as éveket.
A film a természetet is főszereplővé teszi, komolyan mondom kedvem támadt volna nekem is ott barangolni annyira csodásan mutatták be a hegyeket, folyókat, a tájak összképét.

Azt meg kell hagyni jól összerakta ez az Inárritu csávó ezt a filmet. Fantasztikus képi világ,az ábrázolás,  a zenéje  egész végig feszültséggel teli, a szereplők játékában kifogásolni valót szerintem hiába is keresnénk, nincs. A téma is jó választás, egy emberi szenvedésen alapuló túlélő film, a bosszú elemeivel megfűszerezve.
Nem túl akció dús, de ami van is benne az nagyon rendben van. Az elején az indiánokkal való ütközet, vagy amikor a lóval a szakadékba zuhan, és a végén a bosszú általi összecsapás is annyira feszült és lebilincselő megoldásokat hordoz magában, amit ritkán látni filmben.  Nekem a ló által meleget nyerés a legötletesebb és legbriliánsabb elgondolás. Bár hasonlót már láthattunk a Birodalom visszavág elején, de ez azért ennek elgondolása itt zseniálisabb.
Tehát összességében a film egyedülálló és véresen komoly, a több mint két órát kitölti az egész. Amikor nem történik semmi akkor emészthetőek az addigi jelenetek. Aki meg azon rinyál, hogy csak feliratosan van a mozikban, annak elárulom, nem beszélnek benne olyan sokat, hogy ezért veszítsen az értékéből. Szép is lenne ha ott egyedül a havas tájakon menetelve magában  beszélne - na nem Saul, hanem -  az ember fia....