2013. február 19., kedd

Démoni doboz - The Possession (2012)

Bevallom, kíváncsi voltam erre a filmre, egyrészt, mert szeretem az ördögűzős történeteket (akárcsak Csabexnak, nekem is nagy gyerekkori kedvencem az Ördögűző könyv-és filmváltozata, persze én is főleg a válogatott káromkodások miatt kezdtem el először olvasni, aztán...a trágárkodáson kívül más is megfogott, a többi már történelem) , itt még egzotikus ízzel is szolgált, hogy a film gyakorlatilag az Ördögűző "zsidósított" változata. Eltekintve minden pozitív és negatív előítélettől, érdekes a témaválasztás, ne feledjük az egyik legnagyobb, legaktívabb vallási, kisebbségi-nevezze kinek hogy szimpatikusabb-közösségről van szó, lakhatunk az ország bármelyik pontján, hetente legalább egyszer elsétálunk valamelyik helyi zsinagóga előtt, a kulturális (és politikai) életben betöltött szerepről nem is beszélve, ugyanakkor az általános, mondhatni populáris, lásd Ótestamentum és Holo-iparág, dolgokon kívül nem sokat tudunk a nevezett vallásról. Mindig is érdeklődéssel nézek egy-egy eltérő kultúrát, hiedelemvilágot bemutató filmet, legyen szó ázsiai, vagy muszlim kultúrkörrel megismertető filmet, érdekes és izgalmas néha más népek, népcsoportok kultúráját, mitológiáit is megismerni, természetesen nem hirtelen és túl tömény mennyiségben, az alapból megfeküdné a kényes európai gyomrot. Így hát, érthető, hogy kíváncsian fogadtam a témát, a zsidó-azaz izraelita - ha valakinek a fülét esetleg bántaná - vallás, okkultabb, sötét bugyraiba való betekintést, elegendő alapanyaggal szolgált volna némi pikáns mellékízhez megfűszerezve, egy többször is ellőtt horror-klisé mellé. Sajnos, marad a csak volna, mivel nem sok mindent tudunk meg eme vallásról, gyakorlatilag, néhány apróságtól eltekintve szóról-szóra az Ördögűző köszön vissza a régmúltból, ráadásul igencsak felhígított változatban. Azonban, ne szaladjunk ennyire előre, lássuk a történetet, a nem is olyan kicsit pofátlan utánzás miatt néha elkerülhetetlen lesz a klasszikus, 1973-as Ördögűzővel való összehasonlítás, de erről majd később ejtsünk szót.
A film egész pofás felütéssel indít: egy öregasszony próbál kalapáccsal megsemmisíteni valamilyen rejtélyes dobozt, ám mielőtt egy karcolást is okozhatna, egy titokzatos erő megzavarja, és szerencsétlen öreglányt brutálisan végigüti valami a szobában - csak nem jutott Mike Tyson valami láthatatlanná tevő elixírhez?
Vágás.
Adva vagyon egy átlagos, elvált amerikai középosztálybeli házaspár, akiknek az életét felforgatja a Gonosz: van egy apukánk, aki a válás után hétvégére kapja a láthatási jogot gyerkőceivel, ez teszi ki a film fővonalát, és adott az exneje, aki a jólszituált, ám annál ellenszenvesebb új faszijával nem győzi minduntalan szerencsétlen főszereplő orra alá dörgölni hogy ők már nem egy család - azaz, az egykori férjúrnak már csak a hétvégi láthatási jog jut, amikor is szülői feladatait gyakorolhatja. A problémák ott kezdődnek, amikor egy hétvégi kiárusítás során (az USA-ban rendszeres ez a számunkra kissé fura dolog, amikor viszonylag jó körülmények között élő, kertvárosi családok a házuk előtt bazári módon kiárusítják a megunt tárgyaikat, arrafelé azonban bevett szokás), és mit ad Isten (azaz inkább egy egészen más erő), a film elején látott rejtélyes ládikó is erre a sorsa jut, amelynek a főszereplő kisebbik lánya első pillantásra rabjává válik. Apuka nem is pöcsöl sokat, megveszi az ártalmatlannak tűnő dobozkát, még nem tudja ezzel mennyi bajt sodor saját és családja életébe. A tárgy megvételét követően ugyanis gyermeke gyökeres változáson megy keresztül: rabjává válik a rejtélyes dolognak, viselkedése fokozatosan egyre durvább, antiszociális mértéket ölt, mintha csak egy másik lény lenne - naná, hogy így is igaz. Amikor az egyre inkább megmagyarázhatatlan jelenségek túlságosan elszaporodnak, ráadásul a "pici lány" aput is megsebzi, a racionalitását feladva az egyébként teljesen vallástalan édesapa végső mentsvárként egy híres, ördögűző rabbi segítségét kérné - ismerős felállás, az Ördögűző hitehagyott katolikus édesanya esete, deja vu, de inkább nevezzük nevén: koppintás.
Itt következik be az első pofára esés, a jóságos, bölcs rabbi ugyanis összefossa magát rendesen, és közli, hogy bizony ő ezt nem vállalja. Hol vannak már az Ördögűző tökös, az életüket is feláldozó katolikus papjai? Persze, 1973 óta sok víz lefolyt, tudhatjuk hogy katkó pap csakis: a) pedofil, b) alkesz c) kurvapecér kéjenc-az utóbbi kettőt a fokozottabb hatás érdekében szokás összevariálni, mint láthattuk a "Silent Night" című filmnek nevezett, hmmm, mondjuk finoman hogy mozgóképen. Egy vallás kritikája, vagy csak dramaturgiai fordulat az izgalom fenntartásért, és persze a játékidő kitöltéséért? Végül is lényegtelen, az írás célja nem a katolikus (keresztény) vs izraelita vallás közti ketrecharc, úgyhogy jóindulatúan ugorjunk is tovább: szerencsére az undok, ellenszenves vén fasz rabbi fia, (szintén zenész, azaz rabbi) egy modernebb, lazább figura, akibe több emberség szorult, mint a majdnem szentként tisztelt, de valójában beszari, undok faterjába, ezért humánusságból , kötelességtudatból, a nem túl segítőkész apukája helyett elvállalja a segítséget- a kislány édesapja mellett talán az egyetlen szimpatikus, szerethető karakter a filmben, kár hogy viszonylag kevés szerep jut neki. A többi már kitalálható a klasszikus alapfilm ismeretében, lesz itt nagyon komolynak akaró látszani ördögűzés, bonyodalom, a plagizálás elkerülése végett kórházban, nem egy családi fészek baljós, lezárt szobájában, de a séma gyakorlatilag ugyanaz, a jó győzedelmeskedik, az egymástól elhidegült házaspárt a katarzis újra összehozza-a seggfej pótpapa, az első, elég gyenge démoni megnyilvánulást követően ugyanis gyorsan kereket old, a mai filmek trendjének megfelelően, az esetleges folytatás reményében azért egy kisebb fordulat is kerül a végére.
A történet dióhéjban ennyi, és talán egész érdekesen hangzik is így, sajnos nem ilyen rózsás a helyzet: az egész film forgatókönyvet, rendezést tekintve csúfosan elvérzik. Említettem a cikk elején a zsidó hitvilágot, babonákat, amik egyfajta pikáns mellékízzel feldobhatták volna kuriózumként a történetet: nos ebből semmi nem lesz, mindössze annyit tudhatunk meg, hogy kivételesen nem maga az Ördög-"csak" egy Dybbuknak nevezett démon áll a bonyodalmak hátterében-nem erre, a névre, lettünk volna kíváncsiak, ezzel az erővel démon pajtást akár Micimackónak is elnevezhették volna... Semmi egyebet nem tudunk meg, ki ő a zsidó hitvilágban, mi a szerepe, a célja persze egyértelmű, elfoglalni a gazdatestet, és csintalankodni, a spagetti horrortól az amerikai kommerszig bezárólag, elcsépelt szituáció , szóval , ez nem egy túl nagy, seggreülős meglepetés. A rendező, a dán Ole Bornedal letette már a műfajban névjegyét, a kissé sablonos, de atmoszférájában bőven kárpótló hullaházi sorozatgyilkos thrillerrel a morbid helyszínválasztásnak (is) köszönhető, rendkívül nyomasztó Éjféli játszmával, és a valamivel gyengébb, de még bőven nézhető amcsi remake-kel, ezért érthetetlen hogy adhatott ki ilyen harmadosztályú munkát. Elvileg a rendezés a drámai szálra, családi konfliktusra próbálna koncentrálni, ezt el is fogadnák egy jól kidolgozott háttértörténet esetén, de nem ennyire felszínesen, a jellemábrázolásról nem is beszélve, ezek helyett itt a drámai szál kimerül azzal, hogy láthatunk néhány lényegtelen jelenetben egy tipikus lúzert megtestesítő, középiskolai kosárlabda edző apuka mindennapjaiból pár részletet. Mit ne mondjak, ennél még egy hazai lakótelepi könyvelő élete is több izgalmat tartogat. Az exfeleségről még ennyivel is kevesebbet tudunk meg, annyit, hogy van egy tenyérbe mászó, faszkalap új pasija, aki gyorsan ki is száll a filmből, azaz minden akadály elhárítva az előre kitalálható, filmvégi nagy összeboruláshoz. Ami számunkra természetesen a legérdekesebb lenne, a horror-vonulat, és sajnos itt vérzik el legjobban a film: több mint 30 évvel az Ördögűző után attól kéne megijednünk, hogy egy mentálisan zavarodott (megszállt) kislány megszúrja édesapja kezét egy villával, és néha megpróbál csúnyán nézni? Ugyan már. Itt előjön a rossz szereplőválasztás minden hibája:szegény kislány félelmet nem sokat tud kihozni belőlünk, ugye emlékszünk még a Case 39 démon kiscsajra, vagy a korai, minden démoni megszállás mentes, szimplán csak pszichopata junior Culkin játékára a Jófiúból, sokkal ijesztőbb hátborzongatóbb volt, kakukktojásként az Orphan "kislányát" is felhozhatnám, ahol szintén nem volt semmi természetfeletti erő, de attól a kislánynak a látványától mai napig a hideg kiráz... Pedig, alapból nem is lenne rossz koncepció az extrém sminkektől mentes-borsófőzeléket sem sugárban okádó:)-megszállt kislány realista ábrázolása, de sajnos megfelelő actori képesség híján ez csak szándék szintjén marad. Sokunk kedvence, a Watchmen cinikus Komédiása itt nem igazán brillírozik az édesapa szerepében, mondjuk nem is az ő hibája, a teljesen szürke karakter a végletekig korlátok közzé szorítja a színészi vénát, ebből még egy Pacinonak is nehéz lett volna többet kihoznia, ugyanez igaz az exfeleséget játszó, viszonylag ismert karekterszinésznőre, Kyra Sedgwickre is. Mindkét felnőtt színész hozza az elvárható színvonalat, de mint tudjuk, az anyagcsere végtermékéből aranyat csinálni legfeljebb maga a Sötétség Ura képes.
A filmet egyébként az egykori kultrendező, az Evil Dead atyja, ám azóta Xena, Herkules, és Spiderman féle trash szintvonalára degradálódott Sam Raimi produceri közreműködésével próbáltak futtatni, ami zsákutca volt, a rendező későbbi förmedvényeit ismerve főleg. (Bár ő még javíthat az Evil Dead remake-kel)
Végszóként még annyit, a hasonló témájú, de erősen szájbarágós, Ausviccig és gonosznácikig visszavezető nem kevés propagandát tartalmazó közepes film, az Unborn is szórakoztatóbb, az izzadtságszagú, szájbarágó erőlködéstől eltekintve a maga popcorn módján legalább egy pörgős, látványosabb darab - csak az Ausviccban életre keltett démont tudnám feledni... Ezen filmben nem találunk ugyan semmilyen direkt, furkósbottal sulykoló motívumot, meglepetésre gonosz nácik, haláltábor, és a mindenkitől ijesztőbb Svindler Pista sem kerül elő semmilyen formában, ezt a keveset pozitívumként felírhatjuk, viszont egy dögunalmas, TV-filmes megoldásokkal operáló tucatfilmmel van dolgunk, ha rászánjuk magunkat. Lájtos, mint az alkoholmentes sör, ha rám hallgatsz nagy ívben elkerülöd, ha izgalomra vágysz, inkább válaszd Magdi anyus halálát a Barátok Közben, de lehetőleg rakd be az eredeti Ördögűzőt.
Na jó, Magdi anyus kicsit durva volt:), ettől függetlenül a végítélet 10/2

2013. február 17., vasárnap

Fekete Kobra - Cobra Nero (1987)

 A jó öreg nosztalgia, mikre nem képes... Micsoda örömmel vettem tudomásul, ahogy az interneten bolyongva megtaláltam ezt a filmet! Igaz, csak videokazettáról felrippelve, de semmi baj, így még teljesebb a retro-fíling. Ifjú koromban, úgy a rendszerváltást követően, a hirtelen szabadság hatására virágozni kezdtek az újabbnál-újabb televíziós csatornák... Ki ne emlékezne a Szív TV-re, amely a maga nemében kiemelkedett a videotékás - hulladék filmek terén, vagy az A3 (később MSat), a TV4 (itt csak Vico-filmeket adtak), és még jó pár.. Az ember lubickolhatott ezek közegében, és még a legszarabb műsort is néztük, mert végre nincs hétfői adás-szünet, és nem valami szovjet, vagy cseh drámát toltak a TV-ben, hanem megnyílt a világ. Brutális, erőszakos, szexszel teli mozik, amelyek természetesen azonnal elvarázsolták egy ifjú titán lelkét. Naná, hogy engem is. Főleg a szexszel teli filmek, de ez most nem fontos. És ott volt egy kis TV-adó, a Bagoly TV, amelynek az a specialitása volt, hogy csakis éjszaka indult, és hajnalig tartott, a nevében erre utalt a bagoly, mint azt már kitalálhattuk.. És amikor véletlenül nem a szokásos videoklipek és reklámok mentek rajta, akkor kaptunk néha egy-egy filmet. És, ha az ember már megunta a Sat 1-en adott erotikus-vígjátékokat (kielégült), akkor volt, hogy kapcsolgatva elkapott egy-egy jó kis véres akció, vagy horrorfilmet.. Így akadtam a "Fekete kobra" című alkotásra, és annak további részeire... (Most látom, hogy van egy 2012-es "Fekete Kobra is, nos nem összetévesztendő a kettő!)
 Az 1986-os, nagy sikert arató Sylvester Stallone - féle Kobra megtette a hatását. Az erőszakos, nem-ejtünk-foglyokat, előbb-lő-aztán-kérdez, hallgatag és néha a törvénnyel is szembemenetelő zsaruk elárasztották a mozivilágot. És egyúttal a '80-as évek közepének rémálma, a motoros bandák, punkok, irányíthatatlan fegyveres galeriktől való rettegés is belopózott a filmvilágba, főként Amerikában, ahol valóban egyre nagyobb problémát okozott ez a fajta bűnözés. Olaszország sosem volt rest importálni a sikeres forgatókönyveket, kissé felhígítva, kissé gagyibbra faragva, kevéssé ismert színészekkel... Ott van példának a "Contamination", ami egy Alien rip-off, vagy a kismillió Conan - utánzat (Barbár fivérek, Ironmaster, Sword Of Barbarians...stb...)a Star Wars, Mad Max, A Cápa és a Terminátor olasz utánlövései... Őszintén szólva nekem sosem volt ezzel bajom, bájos és szórakoztató kis filmecskék, fantáziadús, mégis kissé primitív történetekkel. Nos a "Kobra" sem kerülhette el a végzetét, mert rá egy évre már el is készült a talján verziója, igaz, amerikai koprodukcióban. Danilo Massi írta a forgatókönyvét, hát nem egy referenciamunka, mit ne mondjak, az ő nevét maximum a "T.I.R." sorozat rendező-asszisztensi pozíciójából ismerhetjük, netán egy "Üldözés a Balkánon" című szintén elég b-kategóriás akciófilm írójaként... Az ő nagy ötlete lehetett vajon, hogy - tádámm, micsoda fordulat!!! - egy néger játssza a flegma zsarut? Érdekes módon, családban marad alapon, forgatókönyv-írónk édesapja rendezte a filmet, amolyan familiáris kalákában, Stelvio Massi. Ő már nagyobb és ismertebb név a filmszakmában, 32 mozit rendezett, bár én ezekről nem nagyon hallottam még... A főszereplőnk viszont telitalálat lett: a mai napig aktív Fred Williamson, az amerikai ex-futballsztár, szigorú bajszával, és elmaradhatatlan szivarkájával a szájában igen jól formálta meg a veszélyes Robert Malone nyomozót... És még további 3 részben írtotta a gonosztevőket. De rengeteg filmben szerepelt még ezeken kívül, íme néhány: "Zombie Apocalypse: Redemption" "Háborús zóna", "Warriors of The Wasteland" "Alkonyattól pírkadatig"... És bőven van még a "rovásán", a kezdeti Blaxploitation múviktól az akciófilmeken keresztül a poszt-apokaliptikus sci-fiken át sorozatokig. Ha meglátod a képét, azonnal megismered ám. És főhősnőnk sem akárki, Eva Grimaldi, a szépséges olasz modell, aki szintén rengeteg szerepet eljátszott már az évek során (Zűrangyalok, Ratman, Convent Of Sinners, Delta Force Commando II. ...stb...) Főgonoszunk, akinek olyan feje van, mint egy képregényhősnek a 60-as években, Bruno Bilotta, aki szintén igencsak hosszú színészi pályafutást tudhat magáénak.. Úgy látszik, a "Fekete Kobra" mégsem annyira gagyi, ha már ilyen arcok szerepeltek benne! Bilotta néhány filmje: "Démonok 2." "Bosszú a jövőből", "Detective Malone", "Nyerő páros"...Szóval adott minden egy kis kellemes szórakozásra, nosztalgikus időutazásra. tessék:
Malone felügyelőt riasztják, már rögtön a legelején megmutatja, milyen karakter is ő: egy uszodában (miért egy uszodában???) néhány gazember túszokat ejtett. Hősünk érkezik, és le sem szarja a túszokat, lelövi a gonoszokat a picsába. Húbazmeg, ez ám tárgyalóképes figura, nem szeretném, ha netán egy ilyen ember lenne a túsztárgyalóm, ha neadjIsten megesne ilyen csúfság velem. Bár nem járok uszodába...  Szóval kérlelhetetlen hősünk szépen bemutatkozott. Eközben láthatjuk, hogy valami hülye szörföst kinyír egy motorosbanda, úgy kell neki, ahelyett, hogy a nőjével szórakozott volna el. Nos, szegény hölggyel a bőrdzsekis motorosok játszanak el, aztán megölik őt is.  Ezek mindenkit kinyírnak általában ok nélkül, bár a kissé terminátorosra öltöztetett vezetőjük valami homályos ideológiáról pofázik, és általában olyan hisztérikus, mint egy seregnyi menstruáló nő, mert a saját embereit is ok nélkül üti-veri, néhány perc levegőbe meredés után. És itt jön képbe hősnőnk is, Elys, aki fényképész, és persze 8-szor szebb, mint a modelljei, érdekes módon. Hazafelé tartva a szomszédnál éppen gyilkosság zajlik, és az éjszaka is napszemüveget hordó főgecit sikerül lefényképeznie közelről, és úgy elvakítani a vakuval, hogy az még csak ki sem nyújtja a kezét érte. Hát, különös. Aztán jön az üldözés, de szemtanúnk megússza, és kórházba kerül, mert sokkot kapott. Találjuk ki vajon, mi fog történni: Malone, a Fekete Kobra kapja feladatul, hogy megvédje a nőt. El is indul a kórházba, de a rossz fiúk már ott vannak, hogy a tanút kinyírják. Persze a kórház felvételi részlege, meg minden üres, naná, el is hiszem, egy magyar kisváros SFR-je fullon van éjszaka betegekkel, de ott éppen nem. Sikerül megvédeni Elys-t a genyáktól, majd otthonába viszi, miközben úgy beszél a nővel, mint egy kutyával, ezt kissé túlzásnak érzem, ilyeneket, hogy "Ideje lenne befogni a száját, túl sok hülyeséget hord össze".. Nahh, köszi, a gáncs nélküli lovag, bizonyára könnyű lehet egy ilyennel összemelegednie a nőnek...  Eközben Malone főnökének elrabolják a lányát, de ő felfegyverkezik, és elindul kiszabadítani.  Itt egy kurva unalmas autósüldözés is megesik a főgonosszal, aki mintha meghalt volna.. De később ismét feltűnik, szőkére festett séróval.. És eljön a végső leszámolás.
Hát kissé csalódott voltam. Tudom, az emlékek mindent megszépítenek... De ennyire? Vagy a további részek voltak a jók? Fene sem tudja. mindenesetre kissé vontatott volt az egész, logikátlan és értelmetlen. Afféle gyermekbetegségei ezek a '80-as éveknek a filmművészet terén. De a verekedések. Lassúak, néha még viccesek is. A gonoszok motivációja érthetetlen tökéletesen.  Mégis  akad benne némi izgalom, egy kis báj, amely szintén korának velejárója... És azért adott sok minden: szép nő, akit félteni kell, magányos farkas zsaru, akihez képest Jackson, a Vadállat is csak inas, aki törvényeken is áthágva kegyetlenül móresre tanítja a szemeteket.  (á lá "Te vagy a betegség, én vagyok a gyógyszer.”) A dialógusok kissé erőltetettek, a zene az a szokásos szintis-szaxofonos, de ne téveszd össze, nem az amerikaias, hanem az olaszos, kissé oda nem illő, néha idegesítő. És hmmm, mintha ismerős lett volna, amikor azt mondja a bűnözőnek, hogy  most biztosan azt számolod, hogy ellőttem-e az összes töltényt.. Az operatőr csapnivaló, és nagyon steril az egész film, a szereplőkön kívül nem is nagyon látunk embereket, mint fentebb említettem, még a kórházban sem.  Elég nyomasztó, mint valami kamaradráma... Mégis, megért másfél órácskát az életemből, ha már a nosztalgia miatt is, és azért annyira nem szar... Ráadásul jól szerepeltek hőseink is... Arról nem tehetnek, hogy faszságokat kellett beszélniük, az a forgatókönyv hibája...  Mindegy, mindenesetre nem bántam meg, mert szórakoztató volt, egy 10/5-öst leakasztott nálam.

2013. február 5., kedd

Django elszabadul - Django unchained (2013)


Hát láttam valamit, amit azt sem tudom hová tegyek el az agyamban. Nem vagyok egy western-filmes, persze az alapműveket azért ismerem, meg azt is tudom, hogy lövöldözős, lovaglós, macsó pasik harciaskodnak benne.
Hát ebben a filmben is volt minden, de mégis hiányzott belőle a legfontosabb elem, hogy lekössön annyira, hogy ne akarjam, hogy vége legyen. Hát sajnos Tarantino bácsi sem a régi már, vagy nem tudom mi volt ezzel a filmmel a célja, de én nem láttam benne semmi érdekeset.
Szerintem az a sok díjra-jelölés megint  csak az idióta kritikusok elfuserált ízlésvilágát tükrözi, mert hogy én nem adtam volna semmit ezért a filmért az „hót ziher” max. egy beutalót valamelyik klinikára, ahol talán meríthetne a rendező vagy író bácsi némi ihletet egy történetre, ami érdekel is. Mert a magyar egészségügy! Na az a kő kemény világ!

Bár a szereplők szerintem nagyon jók voltak, azok megválasztásánál Tarantino nálam csillagos ötöst érdemel. Plusz a zenéje miatt is külön dícséretben részesítem, mert az is number one.
Szeretem feliratosan nézni a filmeket, de ezt most szinkronosan tekintettem meg moziban. Igazából nem csalódtam, de látnom kéne feliratosan is, hogy tudjak összehasonlítást végezni, viszont annyira meg nem érdekel, hogy most megnézzem újra… 
Kicsit fanyar humornak tartom, hogy egy német születésű ember szabadít fel Amerika déli részén egy négert a rabszolgaságból. Talán ez olyan „tarantinós-nem tudom hova tenni dolog”. Viszont a Dr. Schultz-ot alakító színész (Christoph Waltz) nekem nagyon tetszett. A művelt fejvadász némi humorral megáldva egész szórakoztató jelenség volt.
A Djangot játszó szereplő neve –Jamie Foxx- nekem semmit nem mond, alakításában sem találtam semmi kimagaslót.   Nagyon szép dolog a szerelem és az is kiderül, hogy az állatnak vélt négerek is tudnak szeretni, és   hűségesek tudnak  maradni  tőlük elszakított asszonykájuk iránt.  
Leonardo DiCaprio (Calvin Candie) nagy kedvencem, de most nem kell azt gondolni, hogy: mert a szépfiút ki ne szeretné? Mert már egyáltalán nem szép fiú, viszont ahogy elhagyta a nyálas kinézetét és filmjeit úgy lett belőle korunk egyik legjobb színésze (ez magánvélemény). Nem csalódtam benne most sem, szerintem hozta a formáját, és ez a film is bizonyítja, hogy mindent el tud játszani.
Na és akkor a legjobbra rá is térnék! Stephen alias Samuel L. Jackson. Hát az valami fantasztikus figura volt! Először meg sem ismertem, de aztán az a nagy orra, meg távol ülő szemei mégis csak megláttatták bennem ezt a niggerező niggert. Ne tessék engem rasszistának gondolni, Ő mondja hogy NIGGER! 
Szóval haláli fazon, ahogy eljátssza a hű szolgát, ahogy „ugat” a többi rabszolgával és ugratja az urakat, velük nevet, velük háborog, velük van, de kiismerhetetlen számomra annak miértje, hogy miért is ilyen? És azon gondolkodtam, hogy vajon most kifigurázza a fehéreket és azért nyal be csontig a gazdájának vagy tényleg rasszista a saját fajával szemben???
Ha nem lenne az Ő szerepe ez a film még annyit sem érne, amennyire most értékelem.

A történet szerintem mindenki előtt ismert, ezért nem tartanék fel senkit a tartalom leírásával.
A 18-as karika szerintem hülyeség. Nem értem mi van ebben a filmben, amit nem láthatnának  18 év alattiak? Vajon ki szabta meg eme korhatárt? Az nem látott még Mónika show-t, mert arra simán kiraknám a fent említett karikát a 18-as számmal.
Vannak benne vicces elemek, véresen komolyak, néhol túlzások, vannak egyszerűen értelmezhető cselekvések. 
Na ebből most mindenki vonja le a következtetést, hogy milyen is a film… :)

Összegzésképpen annyit szűrtem le, hogy a pénznek nincsen bőrszíne! Ha van pénz te vagy az istencsászár, ha meg nincs akkor mehetsz a rabszolgák közé. De ha esetleg éppen  amerikában vagy az 1860-as években, azért vigyázz, mert lehet, hogy valakinek nem csak a pénz számít!