2012. január 27., péntek

A tetovált lány - The Girl with the Dragon Tattoo (2011)

Régen vártam ezt a filmet és nagyon féltem attól, hogy nem fog tetszeni. Eleve előítéletekkel foglaltam el a helyemet a moziban, mert feleslegesnek tartottam egy már tökéletes film feldolgozását. Ám fel lettem világosítva a média által, hogy ez nem AZ A FILM feldolgozása, hanem a regény egy újabb adaptációja, és micsoda csoda került ki a rendező David Fincher kezei közül. Én vártam a „FINCS” hatást, de az csak nem akart eljönni.

Tudom nem összehasonlítani kellene a 2 filmet, de valahogy nem tudok elvonatkoztatni, és ezáltal nem rávilágítani, hogy miért is tetszett jobban a svéd verzió, még ha az nem is követte annyira a regényt, mint ez. Amikor a „CAST” felirattal megindult a szereplők és a közreműködő stáb ismertetése partneremhez fordulván csak annyit tudtam szólni: kétes érzelmekkel távozom a moziból! Mondtam ezt úgy, mint egy csalódott kislány, aki nem a várva várt játékot bontja ki az ajándékcsomagolásból.Tényleg kavargott bennem minden, a gyomromban a kukorica, agyamban a kritika, aztán az órára tekintve azért beláttam, egészen lekötötte a figyelmemet a film, és nem éreztem a két és fél óra elteltét.

A sztori ismert, bár a kisebb változtatásokból azért nagy különbségek is adódtak, főleg a végén, de azért nagyjából ugyanaz történt, mint a svéd változatban. A színészi játék nem tetszett, és inkább a túljátszás – ami jellemző Amerikára – tette tönkre és sablonossá a színészekre osztott szerepet.Nagyon beharangozták és agyondicsérték a hekker csajt alakító Rooney Marát, de rám nem volt olyan hatással, mint Naomi Rapace. A szinkronját meg egyenesen elcseszték, olyan volt mintha csak felolvasná a szövegét a kedves magyar hang. Az tény, hogy Daniel Craig sokkal sármosabb és a popója is kerekebb, mint elődjéé, de a Michael Nyqvist formálta szereplő hétköznapisága miatt szerethetőbb volt. Ezt inkább rónám fel a rendezőnek, mert nem hagyta kibontakozni főhősünket, s nem úgy alakította a jeleneteket, hogy élethűen tudja előadni, például a halálfélelmét lent a pince mélyén.

A „hálivúdi” bakik nem hiányozhattak amiért megint azt éreztem hülyének néznek bennünket nézőket: száguldozni egy motorral sisak nélkül, úgy hogy a szemünk se rebben elég merész dolog…

Sokan a zenét is nagyon hiper-szuper megaextra jónak írták le, és hallották meg, de nekem az sem tetszett. Szerintem az eredeti filmben sokkal drámaibb és baljósabb, itt meg csak a hatásvadász hangeffektek idegesítették a dobhártyámat.

Az, hogy mivel töltötték ki a játékidőt fogalmam sincs. Mindenbe kicsit belepiszkáltak, aztán csak a kérdőjel maradt volna a fejemben, ha nem ismerném a regényt. A tetovált lány címet adni értelmetlen volt, mert ez a film nem Lisbethről szól, ugyanis nem derül ki, hogy miért is olyan, amilyen, hogy most miért megy szembe a társadalmi elvárásokkal, miért bizalmatlan az emberekkel, főleg a férfiakkal. Nem tartom magam perverznek, de gyámját sem találtam olyan visszataszítóan undorító szadista állatnak, és a megerőszakolós részek sem voltak annyira megrázóak számomra, mint a másik rendezésben. És nem az én hibám, hogy nem találtam annak!

A 18-as karikát túlzásnak is tartottam, mert lássuk be a mai fiatalság sokkal durvább dolgokat néz az Internet, de akár az esti híradó által.

A gyilkosságok feltárása elég felszínes, felsorolják a bibliai idézeteket közben egy-két távolról mutatott fotó sejteti, hogy mi is történt. A náci vonalat itt nem erőltetik, melyen meg is lepődtem lévén, hogy amerikai filmről van szó. (Bár a könyvben sem volt nácista gyilkosságsorozat, mint inkább perverz emberi elmebetegség.)A film utolsó 10 perce teljesen felesleges, azt egy percbe is bele lehetett volna sűríteni, mert így sem értettem egy kukkot sem abból, hogyan forgatja ki vagyonából a hekker lány a milliárdos maffiózót.

Összegezve: Nem volt olyan rossz film ez, mintha kétszer olyan rossz lett volna, de én a rendező helyében hagytam volna a büdös picsába… Újat nem hozott, a régiből elvenni nem tudott. Azt gondolom, ha valaki nem látta a svéd verziót, annak „lehet”, hogy tetszeni fog, de én már azonosultam azzal a változattal.


2012. január 7., szombat

Dupla: Ördögűző: Dominium / Az ördögűző: A kezdet

William Peter Blatty "Ördögűző" című könyvéből 1973-ban született meg a kultikus film, amely mérföldkő lett a horrormozik műfajában. A két Oscar-díjat nyert alkotást William Friedkin rendezése tette lenyűgözően hátborzongató rémfilmmé. A 2000-es évek ötlettelenségét jelző remake- és prequel-láz végül utólérte a még két folytatást megélő történetet. És itt kanyarodik a történet érdekesbe. A Morgan Creek Productions leforgatta 2003-ban az "Dominion: Prequel to the Exorcist" címmel a történet előzményét, Merrin Atya első találkozását a Gonosszal. Aztán elégedetlenül fogadva az elkészült mozit, újraforgatták, ugyanazzal a főszereplővel 2004-ben "Exorcist: The Beginning", másik rendezővel, és megváltoztatott forgatókönyvvel. Mindkettő piacra került, szerencsére, és nekünk már csak az a dolgunk, hogy eldöntsük, ugyan melyik verzió is érdemesebb a megtekintésre. Természetesen én mindkettőt ajánlom megnézésre, érdekességképpen. Ám emellett mégis úgy érzem, (az ördög tudja, miért), hogy össze kell hasonlítanom a két művet, mérlegre téve, vajon melyik is méltóbb az eredeti történet előzményének címére?

Ördögűző: Dominium - Dominion: Prequel to the Exorcist (2005)

A dátum senkit ne tévesszen meg. A Dominium készült el elsőnek, és ez az, amelyik a nagyokos producerek és döntéshozók szerint annyira rosszul sikerült, hogy újra kellett forgatni. Ám később úgy döntöttek, ne menjen kárba a sok beleölt pénz, (30,000,000 $) és piacra dobták. Szerencsénkre.
A rendezést eredetileg John Frankenheimer (Dr. Moreau szigete, Ronin...stb...) kapta volna, ám betegsége miatt nem vállalta a projektet, rá egy hónapra el is hunyt. Helyette Paul Schreder (Párducemberek, Kisvárosi gyilkosság...) vette a kezébe az irányítást. A forgatókönyv körül is bonyodalmak voltak. A stúdió úgy találta, hogy a William Wisher (Terminator 2., Dredd bíró, A 13. harcos...) író alkotása nem elég ütős, ezért felkérték a bestseller-író Caleb Carr-t, hogy ugyan adagoljon még némi borzongást a történetbe. Az így kialakult csapat mellé jött volna Liam Neeson Merrin szerepébe... De mégsem. Így kapta a főszerepet Stellan Skarsgård, aki a szintén svéd származású Max von Sydow által megformált papot alakítja ifjabb korában. Ennyi kavarás után már nem is csodálkozhatunk, hogy folytatódott a balsiker-sorozat, és úgy döntöttek a stúdió bölcsei, hogy az elkészült film nem eléggé véres, ijesztő és borzalmas, ráadásul az átlagnézők számára túl sok jellemábrázolást és gondolatot tartalmaz, ezért úgy, ahogy volt, az egész hóbelevancot újraforgatták, méghozzá egyetlen képkockát sem átvéve ebből. Nézzük a történetet.
Lankester Merrin atya egy, a második világháború idején történt borzalmas incidens miatt elfordul az Egyháztól, önmagát és Istent okolva. Pár évvel később kelet-Afrikában tűnik fel egy ásatáson, archeológiai tudománya eredményeként vezető régészként. Helyzete nem túl könnyű, mivel a Brit gyarmatként szolgáló Kenyában a katonaság felügyelete alatt kell ténykednie egy különös bizánci stílusú keresztény templom feltárásában. Mivel a vallás az 1500 évvel ezelőtt nem igazán juthatott el Afrika eme részére, ez növeli a lelet furcsaságát... Mint ahogyan az is, hogy kiderül: épülése után azonnal betemették az épületet... És ha még ez nem lenne elég, az Egyház a nyakába akaszt egy ifjú és lelkes papocskát, Francis atyát, aki misszionárius iskolát akar a helyieknek nyitni, és mindenáron fel akarja ébreszteni a kiábrándult papban a hitet. Ráadásul a helyi törzs is rossz szemmel nézi az ásatást, egyre növekvő feszültség terheli a munkálkodást, mivel az ott élők szerint magát a Gonoszt szabadítja a vidékre a feltárt lelet, amely alatt egy ősi pogány áldozóhelyet találnak, egy démont imádó ősi szentélyt. Enyhíti magányát a koncentrációs tábort is megjárt doktornő, Rachel, akinek múltja szintén sötét titkot takar. Befogadnak a kis kórházba egy nyomorék fiút is, Cheche-t, akit a helyiek nagy ívben kerülnek.. A pokol akkor szabadul el, amikor két brit katona behatol a templomba, hogy raboljon, majd rájuk találnak holtan. Az egyik fejjel lefelé keresztre feszítve, a másiknak pedig levágott feje egy tálcán díszeleg. Az egyre őrültebben viselkedő katonai parancsnok, Granville őrmester mindenképpen a feketéket vádolja, már csak ez hiányzott a pattanásig feszült helyzetnek. A törzs pedig magát a kereszténységet hibáztatja, és főként Francis atyát minden rosszért, és az iskolájába szökött gyermekeket lemészárolják... Cheche, a nyomorék pedig villámgyorsan gyógyul, amit a kis pap csodának tart, mígnem jól kap egy hatalmas pofont, amikor a keresztet a gyenge ifjú homlokához érinti. Innentől kezdve az ördögűzést forszírozza, ám Merrin mindenre inkább természetes magyarázatot akar. De az atya nem nyugszik, és a doktornő segítségével meg akarja keresztelni a templomban a megszállottat. Egyre sötétebb előjelek utalnak a Gonosz közeledtére. Francis atyát meggyilkolják, Granville őrnagy őrjöngésbe kezd, a törzsfőnök lánya szülése során egy halott csecsemőt hoz világra... Egymásnak feszülő indulatok közepette indul Merrin hitét visszakapva a Gonosz ellen...
A film drámai, mélyen ábrázolt karaktereket mutat fel, és intelligens. Lehetne hibáztatni lassan hömpölygéséért, de mégis minden pillanata leköti a nézőt. Méltó előzménye az "Ördögűzőnek". Nagyszerű ívben ábrázolja a kialakuló konfliktusokat, ahogyan a puskaporos hordó felé közeledik a láng, és egy csúcspontba gyűlik minden, és erős nyomást gyakorol a nézőre. A baljós sötétség egyre erősebben borítja előjeleivel feszült félelembe a néző gyomrát. Egy igazi intellektuális természetfeletti-pszicho-horror, amely érdemtelenül került dobozba, és szégyen, hogy csak ímmel-ámmal, a második film veszteségei miatt dobták piacra, hogy valamennyire kiegyensúlyozza a kidobott pénzt. Itt látszik, mennyire buta és ostoba Hollywood, vagy az, mennyire ostobának tartják a nézőket. Nem egy mozibarát darab ugyan, hiszen nincs különleges látványvilággal megáldva, de mindaz általában úgyis csak arra jó, hogy elfedje a történetek bugyutaságát. A jellemábrázolások és motivációk tökéletesek, mint ahogyan a színészek alakítása is. Méltatlanul mellőzött film, de jól jellemzi korunk igénytelenségét. Számomra mindenképpen ez az okos, mélységekkel, vívódásokkal, alaposan ábrázolt karakterekkel, nem bóvli ijesztgetésekkel manipuláló, hanem zsigeri, fokozódó feszültséggel a nézőt nyomás alatt tartó film az igazi, az Előzmény. Merrin atya álma kiemelkedően szépre sikeredett különös lidércnyomás. Egyetlen negatívumként csak a csúcspontot követő elég gyors lezárás, az ördögűzésnek, mint lényegnek elsietett ábrázolása, magának a Gonosznak a szerepe testi valójában igen kevés. De annyira nem hiányolom, hiszen a Sátánt ismerjük, ámde Lankaster merrin Atyát eddig nem ismertük, és első találkozását a Gonosszal sem. Részemről ez megérdemli a 10/9-et. És akkor jöjjön hát a producerek által jobbnak talált:

Az ördögűző: A kezdet - Exorcist: The Beginning (2004)

A hülye néző, aki a moziban pattogatott kukoricát zabál pepsivel, az kérem nem ezt igényli. - mondhatták a nagykutyák a vezetőségben. Legyen ijesztgetés hanghatások, és vér. Tompítsunk ezen a sok okoskodáson, hiszen nem az értelmiségnek készítünk filmeket, hanem a minden szart bezabáló proliknak. Ennek érdekében a témát intelligensen, elmélyülten kezelő Schredert kicserélték Renny Harlin-ra, a pörgős, akciódús és népszerűbb mozikat rendező direktorra. (Ford Fairlane kalandjai, Még drágább az életed, Háborgó mélység, Börtönhalál, Cliffhanger - Függő játszma, Rémálom az Elm utcában 4.: Az álmok ura ...). És akkor fejeljük meg a forgatókönyvet is szájbarágással, gyereket faló hiénákkal, felületes karakterekkel, némi romantikával, ennek érdekében jöjjön Alexi Hawley aki átírja a sztorit könnyebben emészthető mozibarát popcornosabb verzióba. Hawley eddigi ténykedése elhanyagolható a nagymozik terén, talán valakinek a rokona volt, úgy kerülhetett a projektbe.
És itt Merrin atya még hitehagyottabb, vedelő Indiana Jones-féle figura, aki jó pénzért megbízásra érkezik az ásatásra, hogy megkeressen egy kis démonszobrocskát. Az alaphelyzet hasonló, csak a doktornőt cserélték le, mert a csúnyácska színésznő nem volt elég realisztikus valószínűleg, ezért helyette egy ex-Bond lányt szerepeltettek, Isabella Scorupco-t. Belekerül egy kis nyomozós szál is, Merrin felkeresi az ásatás előző vezetőjét az őrültekházában, aki a szeme láttára lesz öngyilkos. A nyomorék Cheche helyett egy kis helyi gyereket száll meg az ördög, és kapunk egy történetet a környék elátkozottságának okairól, ami különben annyira nem hiányzott, de valamivel kellett pótolni a nem túl nagy mélységekbe vezető, kissé felületesre sikeredett jellemábrázolásokat és motivációk előzményeit. Váratlan ijesztgetéseket és véresebb eseményeket mutat fel elődjénél, jóval látványosabb, mozihoz igazított külsővel és belsővel. A Gonosz testet is cserél, és a sötétségben botorkálások mennyisége, és a túlspilázott látvány néha kissé eluntatnak minket. kapunk a végére egy tragédiát is, hogy kerekebb legyen a sztori. Természetesen a szereplőkkel itt sincs semmi gond, hozták az előzőleg alakított színvonalat...
Talán, ha nem látom az előző filmet, jobban tetszett volna. Ám így túlságosan kikönyökölt a különbség a kettő között. Olyan ez, mintha a finom sűrű babgulyást felöntenénk vízzel, hogy könnyebben lehessen kanalazni. Szerencsére az alapokat nem sikerült annyira lerombolni, így nem olyan menthetetlen az egész. Azt hiszem itt két nézőcsoport kaphat két verziót. Az intellektuálisabb, emberközelibb történetet a Dominiumban lelik meg nézők, a véresebb, akciódúsabbat, tompább és könnyedebbet pedig a "Kezdetekben". Részemről nem hiányoztak a Renny Harlin-féle verzió kliséi és bazári ijesztgetései, horrorisztikusabbá tétele, mert az eredeti '73-mas Ördögűző nem ilyen könnyen emészthető előzményt követel magának. Mindenképpen az elsőnek elkészült részletes és alapos műremek érdemel figyelmet. Én mindenképpen azt javallom, így sajnos ez az alkotás csak 10/6.


2012. január 4., szerda

The Tomb (2007)

Valami tévedhetetlen hatodik érzék, valami lidérces ösztön alapján mostanában folyton könyékig nyúlok a szarba. Vagy csak rossz passzban vagyok. Az alant szétboncolt film elképesztő reakciókat váltott ki belőlem, hitetlenkedés és hisztéria, röhögés és felháborodás. Lassan kezdem azt hinni, hogy a független filmekről felállított teóriám, miszerint "friss vért" hoznak a horror műfajába a sok hollywoodi-i ömlesztett szar között, egy alapos tévedés. Pedig milyen szép kis borítóval rendelkezik, és ráadásul ott díszeleg H.P. Lovecraft neve is, mintha bármi köze is lenne ehhez a faszsághoz. Nem beszélve a rajta elhelyezett reklámszövegről: "Kíváncsiság. Magával ragad."... Én a magam részéről ezt írtam volna rá: "Sírni fogsz bazmeg", vagy "Kellemes, mintha megerőszakolnának egy szöges ágyon"... Mert Kedves Olvasók, nem árulok el nagy titkot, ha megsúgom: valami hihetetlen fércművel találtam szembe magamat. Csak annyit így elöljáróban, hogy egy telefon kamerájával felvett óvodáscsoport színjátszása is izgalmasabb és változatosabb. Nem beszélve az óvodáról, ami jóval ijesztőbb helyszín, mint a "The Tomb"-é, amely valószínűleg egy üres Tesco-raktárban lett leforgatva, éjjel, és gyertyafény mellett, nehogy a biztonsági őrök felfedezzék és elhajtsák a francba a dilettáns csoportot, akik filmforgatás címen agonizálnak majdnem másfél órán keresztül. Az ötlettelen sutaság, a színészi játék teljes hiánya, a forgatókönyv hülye idiotizmusa mind-mind elborzasztott. A 2007-ben egyenesen video-ra kerülő alkotást a jó nevű Ulli Lommel jegyzi, mint író és rendező. Ott szerepel ugyan a műfaj koronázatlan királya, Lovecraft neve is, de valószínűleg, ha ilyeneket izzadt volna papírra, az olvasó közönség soha nem emlékezne nevére, nem beszélve arról, hogy Cthulhu maga falta volna fel, ha ilyen hülyeségeket firkál. Ulli Lommel kurva ötletes történetet pattintott ki agyából, hogy aszongya, néhány idegen egyszerre csak egy bezárt raktárban ébred fel, miután elrabolták őket, és megpróbálnak menekülni, miközben egy eltorzított hang diktálja nekik a teendőket, és sorra hullanak. Nem bazmeg, biztosan a Fűrész alkotói lopták el eme hatalmas agyszüleményt, bizonyára nem a nagy Ulli, aki mintegy 53 filmet rendezett, amikből egy darabot sem láttam, és ezek után nem is akarok soha. Bár nem tudok véleményt mondani eddigi filmes karrierjéről, mert lehet, hogy eddig zseni volt (ám azért ezt kétlem), és csak 2007-ben őrült meg, és egy kínai szerencsesüti papírjára odakente ezt a taknyot, amit az utókornak "forgatókönyv" néven próbálnak beállítani. A filmben szereplő egyénekről egyszerűen semmit nem tudok mondani, hihetetlennek tűnik már eleve az is, hogy az imdb.com-on jegyzik őket, és "színész" néven. Azt hiszed túlzok? Ajándékozd meg magad eme filmélménnyel, és meglátod, néha a horror zsánerében valóban sikerül hátborzongatót produkálni, csakhogy nem az izgalmaktól hemzsegő, feszültséggel teli történésekkel, hanem a hülyeség idegborzoló és elpirulásra késztető, agyidegeken hegedülő ingereivel. Ez a film, amire egy épeszű ember azt mondja: na bazmeg elértem a legalját, most már emelkedjünk, mert nincs több levegőm. És mindezt nem egy szép kékesre klórozott medencében mondja, hanem egy pöcegödörben.
Elmesélem a nagyívű történetet, mert kihagyhatatlan. Azt nem értem, ha nem a látványra építettek (mer' az nincs), ha nem a feszültségre (fáradt unalom), akkor legalább a történetbe tettek volna valami kis érdekességet, hiszen az ingyen van... De nem. Szóval.
Rögtön a tett helyszínén kezdünk, egy baszott nagy raktárban, amiben mindenhol salgó-polcok állnak. Nem hiszed el, ez a díszlet végig. Mindenhol gyertyák, valószínűleg a fentebb említett veszély végett (hogy a biztonsági őrök kihajtják a szerencsétlen forgató-csoportot). És lehetséges, hogy a filmes-teamnek van valami gyertyakészítő ismerőse, akinél áron alul hozzájuthattak. Főhősnőnk egy nejlonzsákban ébred, arca csupa málnaszörp, mintha bántotta volna valaki. Végtelennek tűnő idő alatt kecmereg ki belőle, és esküszöm majdnem tíz percig csak azt figyelhetjük ájuldozva az unalomtól, (ettől garantáltan narkolepsziás leszel), hogy vonszolja magát a földön, lassan, és kimerítően. Leginkább számunkra.
Összetalálkozik egy másik áldozattal, egy dagi faszival, - meg sem merem nézni, eddig szerepelt-e bármilyen filmben - és együtt vánszorogják át a film időtartamát, iszonytató lassúsággal. Eközben a fejük fölül egy mikrofonba beszél óriási faszságokat a főgeci, eltorzított hangon. Valami hülye versikét szajkóz egyfolytában, de mindez semmi a sok hülye és banális baromság mellett, amit elköhög. Aszongya: "Nyolc szög, ki bukik el? Hét. Hetet mondok a Mennyben vagy a Pokolban. Nyolc szög, ki bukik el?" Annyira érdektelen a személye (meg a többieké is ám), hogy kurvára nem érdekel, hogy ki ez, és miért csinálja az egészet. Míg szereplőink egyfolytában ezen merengenek, de szó szerint, mintha számítana egyáltalán mi miért van, és nem a menekülés foglalkoztatja őket. A raktárból kijutni lehetetlen, bár néha hatalmas ablakok tűnnek fel a háttérben, de aztán gyorsan elfordul a kamera, mert meg lett mondva innen nincs menekvés, na. Ami külön élvezet, hogy 5 percenként megnézhetünk néhány kifestett babafejet is, gondolom ijesztgetés gyanánt, és van amikor az események (haha) alatt áttűnéssel is láthatjuk a húdehátborzongató játékbolti kínálatot. Hőseink, a két nyamvadt belassult marha, akik teljesen lényegtelenek már az első pecekben, hogy élnek, halnak-e, folyton újabb és újabb haldoklóra lelnek becsomagolva. Az elsőnek az ütőerébe nyolc szög van szúrva, de addig még eléldegél, beszélget, amíg ki nem húzzák belőle, mert akkor sürgős jelleggel elhalálozik. Ez a momentum érdekes módon visszatér még egy párszor, van olyan nő, aki elrablása idején lett fojtogatva, de csak a felfedezése után pusztul el. A film eközben rémisztően lassú tempót vesz fel, belepusztulunk az unalomba, de mindez szereplőinken is látszik. Az újabb haldokló emberkék között vidám kis érdekességként töri meg az unalmat egy fickó, ő még életében utoljára, haldoklás közben meg akarja kúrni főhősnőnket. De egyszerre csak a magasból rázuhan egy nő (naná, hogy konyhakészre csomagolva) erre meghal. Ja, néha feltűnik kinti felvételeken egy fehér maszkos lovas, aki valószínűleg véletlenül került a filmbe, mert a kurva értelmetlen zagyvaságba már csak ez hiányzott. A főgonosz motivációja teljesen érthető: az autókereskedő, aki szar kocsit adott el neki, azt halálra ítéli, meg aki megcsalta, vagy egyéb gyermekkori bűntettet követett el ellene, mondjuk rálépett a kiscicája farkára. Telik múlik az idő, egy megtalált banktisztviselő asszony (természetesen haldoklás közben) visszaemlékszik egy ügyfelére, akinek nem adott kölcsönt, mert ez így megy, azonnal ez ugrik be, és immáron közelebb kerülünk a gyilkos kilétéhez, csak éppen nagyon nem tud érdekelni minket. Ja, és Lovecraft, szegény azért lett beleerőltetve ebbe a szarpatakba, mert a piszok gyilkos az ő műveiből választott magának neveket. Hát ennyi, így lehet egy nagybecsű író holtesttét és műveit meggyalázni, hogy cégérnek veszik ehhez a szeméthez. És közben pereg a film, a csupa izgalom és feszültség szinte fojtogat bennünket, hogy ugyan mi a faszért készülhetett el ez a hülyeség? A film valóságos időgép, mert hihetetlenül lassan csordogál, és folyton azt nézegeted, hogy elképesztő, de még mindig van belőle. A csúcspont, amikor csoszogva-vánszorogva elindulnak hőseink, hogy kiutat leljenek, aztán kijelentik, hogy innen nem lehet menekülni, és eddig is csak körbe-körbe jártak. Na jól van, ott dögöljetek meg, gondoljuk egyöntetűen. Mivel a gépi hang "álá Jigsaw" azt szajkózza, hogy csak egy ember juthat ki, ezért lassan már egymásra is fenekedik a két szerencsétlen, míg szőke főhősnőnk teljesen indokolatlanul kinyír egy kínai csajt. Ja, és pusztán magánszorgalomból minden hullát koporsóba helyeznek, amin pentagramma van, és irtózatos lassúsággal balfasz módon szögelik le a tetejét, amit végig is kell néznünk. A tömény unalmat a végjáték sem tudja megtörni, maximum az értetlenségtől való feldühödés adhat némi adrenalin-löketet...
Emberek, meneküljetek. Bár szórakoztató módon írtam le, de valami fájdalmas unalom és amatörizmus mászik a képünkbe a képernyőről. Szigorúan ellenjavallt, kivéve olyan mazochistáknak, mint én. De még csak nem is lehet kiröhögni, hogy nézd má' mekkora szar, mekkora hülyeség, mert annyira érdektelen és erőltetett, hogy erős bosszúságra loval. Kerüljétek nagy-nagy ívben, Lovecraft örökösei helyében kurva nagy pert akasztanék a gyalázat miatt az alkotók nyakába. Gyanítom, én vagyok az első és utolsó az országban, aki arra méltatta, hogy írjon róla, de engem csak az erős társadalmi kötelezettség sarkallt arra, hogy mindenkit figyelmeztessek, ezt a szart ne nézze meg. Nincs rendezés, nincs költségvetés, nincs színész, nincs ötlet, nincs semmi, csak másfél óra kegyetlen lassú agonizálás, ami még bennünket is megvisel. Röviden: kurva szar. Sajnos az 1 pontnál nem nagyon mehetek lejjebb, pedig szívem szerint azt tenném.