Dögcédulások - Soldier Boyz (1996)

Hadd mondjak valamit: igen gyakran csalóka néhány tartalomleírás a filmek esetén. A trailer is. Miután leírtam ezt a rohadt nagy közhelyet, hát azonnal citálom a Dögcédulások (Soldier Boyz, mint valami buzipornó) hivatalos leírását:
"Az egykori tengerésztiszt, aki az utóbbi néhány évben a fiatalkorúak börtönében dolgozott, azzal a feladattal tér vissza Vietnamba, hogy megtalálja egy nagyhatalmú amerikai férfi elrabolt lányát. Mivel ehhez a megbízáshoz egymaga kevésnek bizonyul, kalandos expedíciójára elkíséri a rabokból összeverbuvált, különlegesen képzett osztag is."
A realitás ezzel szemben rettenetes. Ez a szépen felépített néhány mondat kíméletlenül rogyadozik a valóság tükrében. Jómagam nemcsak nézése közben, de sok órával azt követően is értetlenül állok és kiáltom a végtelenbe könyörgésként is ható kérdésemet. MIÉRT...? Nem vagyok tisztában egy filmkészítés költségeivel, de még a legkisebb tételre is sajnálnám a pénzt ez esetben: a celluloidszalagra. Vagy a ToiToi wc-kre, amelyet a forgatás során igénybe vettek a dzsungelben. (Remélhetőleg...)
Akkor most jöjjön saját szavaimmal, megspékelve néhány momentummal, amely mellett nehezen tudnék elmenni, és amelyek megalapozták máig is tartó értetlenségemet a mű irányába. Továbbá a készítők, forgalmazók és nem utolsó sorban a magyar szinkront erőltetők felé is.
Toliver őrnagy (Dudikoff) valóban a fiatalkorúak börtönében tölti mindennapjait, mint nemtommi, valamiféle góré, a létező összes szabályzatot megszegve, a rabok közt kajál, és néhány szavára az őröknek rontó kölyköt még csak pofán sem basszák, vagy jól megérdemelten nem dugják egy cellába egy hatalmas néger mellé köcsögnek. Felkeresi őt két pofa, az egyik szemkötőt visel (csak az egyik szemén), mert biztosan kalóz, a másik pedig az aggódó apuka, akinek leánya lezuhant (repülővel, nem csak úgy) Vietnam dzsungelében, hogy ott valami "Felszabadítási Mozgalom" túszul ejtse. Hogy miért pont Telivér kell nekik, mint szabadításra alkalmas egyén, arra semmiféle indok nem hangzik el, gondoljunk, amit akarunk, biztos olyan kurva jó katona volt, hogy egy normális mentőakciót is felülír a személye. Egy szent ez a faszi, mert az ifjúságvédelmiseknek ígért némi pénzmagért eláll vonakodásától, és elvállalja az akciót. Érdekes lett volna egyébként, ha nem teszi, és ott állunk még másfél órával, amiben nincs szabadítás, torkolattüzek, fegyverek, helikopter és a legbődületesebb kommandósfilm-klisék halma. Továbbá van még egy feltétele: ha magával vihet néhány rabot, akik majd később amnesztiát kapnak a feladat után. Már, ha túlélik az igen veszélyes küldetést. Mindenképpen humánus dolog több szempontból is: többszörös gyilkosokat segít szabadlábra, hogy majd a dzsungelből visszatérve ismét a normális állampolgárok közt flangálhassanak, ráadásul garantált, hogy nagy részük nem tér vissza. A majdnem biztos halálba viszi a társaságot, hogy megmentse őket? Érdekes paradoxon. Nem beszélve arról, hogy miféle létjogosultsága lehet a kommandós akcióban a gettóbeli crack-árusoknak, meg a bicskázó puerto rico-iaknak? Ez még véletlenül sem a "Piszkos tizenkettő", ahol harcedzett katonák teszik a dolgukat. Nagyon jól hangzik egyébként a fentebb idézett leírásban a "rabokból összeverbuvált, különlegesen képzett osztag", de az igazság az, hogy egy szedett-vedett csürhét cipel magával Teliver őrnagy, akik max. a késeléshez, meg a niggermódra tartott pisztoly-pózerkedéshez értenek. Természetesen mindezek ellenére úgy kezelik a fegyvereiket, mint a profik, és bármiféle kommandós bevetésre alkalmasak minden előzmény nélkül. Itt már felrémlett bennem, hogy a film címe inkább "Félcédulások" is lehetne, de ez még csak a kezdet. A brigád igencsak vegyes, van köztük idegbeteg skinhead, laza és jópofa feka, bajszos latino, óriás néger és egy kemény csaj is, bizonyára koedukált volt a börtön. Már az első pillanatban rávágtam a hölgyre, hogy tuti Vasquez-nek hívják, mert ez a karakter a Bolygó neve: Halál óta minden hülye filmben újjászületik. Hát, eltaláltam, ellentétben a puerto rico-i nevével, akit Ramon-nak tippeltem, mert elég "ramon-os", de a forgatókönyvírók által második leggyakrabban használt nevet kapta, amelyet ezeknek a figuráknak tartanak fenn: Lopez. Na jól van...
Meg is érkezünk az erdőbe, ahol a marhák ahelyett, hogy Tollbaver őrnagyot kobakon lőnék és megpattannának, inkább nekiállnak vele kakaskodni, aki aztán jól elkeni a szájukat, megmutatva, ki a falkavezér. Nagyon ügyeltek az alkotók, nehogy véletlenül is eltérjenek a rengeteg ilyen mozi által lefektetett útról, mert járt utat ugye nem hagyunk el, meg fő a biztonság, itten nem szeretjük a meglepetéseket, kérem. A szokásos "Hölgyeim" szófordulat már csak méla vállvonogatást tudott kicsalni belőlem, mint ahogyan Paláver hirtelen felöltött üvöltözős kioktató őrmester-stílusa is. ("Mostantól akkor hugyoztok, amikor azt mondom"...stb... meg "nem hallom, igen micsoda? -Igen Uram!") Nemsokára megesik az első tűzharc, amelyben megbizonyosodhatunk arról, hogy a vietnamiak elfelejtkeztek az általuk kialakított dzsungelharcról, és mondhatni belesétálnak a kezdő, félkézzel gépfegyverező fiatalkorúak lövedékeibe. Aztán megérkezik a várva-várt tolerancia-lecke, hiszen mi másért szerepelne egy fajgyűlölő bármilyen hollywood-i szarban, ha nem azért, hogy bemutassák, milyen szemét egy ilyen ember és ok nélkül gyűlölködik, hátpersssze. A kötelező függőhidas jelenet során a nigger megmenti az életét, megmutatva, hogy milyen nemes lelkű egy gettólakó gyilkos, még azzal is, akit saját gyűlölete súlya is húz a szakadékba, bazmeg ezt de szépen írtam! A csapat felét azonban elkapják, de gondolom ennek mikéntjét csak a rendezői változatban mutathatják meg, mert csak annyit látunk, hogy a következő pillanatban már megkötözve heverésznek és kígyópakolást kapnak kínzás gyanánt. De jönnek a többiek mind a négyen (!) és lemészárolva egy kisebb hadsereget kiszabadítják őket. Lám a dzsungel mire képes, már igazi harcosokká váltak mindössze 15 perc alatt.
Aztán már kocsmában ücsörögnek sör mellett, mondom, hogy megvághatták az egészet, vagy csak egyszerűen nem akarnak mindenféle baromsággal untatni minket. Aztán reggel, olyan western-stílusban megérkezik a "Fasztuggyamilyen Felszabadítási mozgalom", autókkal, hogy szétlője a falut és az embereket, akiket fel akar szabadítani. Keresik HŐSeinket. Tűzharc kezdődik, amely elkezdi lecsökkenteni a létszámot, az óriási fekete meghal, Vasquez el is siratja, aki pár perce még agyon akarta lőni, mondván mennyire gyűlöli. Szép és keresztényi dolog ez tőle, nem beszélve a szemét ellenségtől, akik vannak olyan kedvesek, hogy az általuk kinyírt emberkék fölött drámázók irányába beszüntetik 2 percekre a lövöldözést, aztán amikor azok elindulnak újrakezdik. A tököm egészen tele lett eközben, hogy minden harci jelenetet lassítva láthatunk, állítom, enélkül az egész film rövidebb lett volna félórával. Fogyatkozó csapatunk megmenekül, és nagyon szép emelkedett pillanat vár ránk, skinhead-ünk sírva fakad, meghasonulva önmagával, merthogy ő fajgyűlölő, de nem tehet róla, az apja tette ezt vele. Igen, nekem is homályos. Itt már tudtam mi vár rá, fel fogják áldozni a szerencsétlent a forgatókönyv-írók, mert ők nem olyan megbocsátók, mint mi (szemet szemért...), méghozzá majd úgy, hogy a többieket menti meg pusztulásával, akiket gyűűűűlölt. Nem tévedtem.
Majd következik a végső harc, amelyben minden klisé megvan, ami kell, sötét táborba lopakodás-szögesdrót átvágással, időzített bombák felszerelése (amelyek érdekes módon hangosan pittyegve számolnak vissza, de senki nem hallja meg), kirobbanó harcok, sötétség, menekítés, torkolattűz. Eddigre már olyan szinten elkezdtem unni, hogy bensőmet a kómába eséstől való félelem kerítette hatalmába. De szerencsére a megpróbáltatások (számomra) véget értek, mint azt megjósoltam kollégámnak, majd a helikopter beleszáll az alkonyati lemenő napba. Bazdmeg! Így történt.
A kérdés továbbra is fennáll: kinek áll érdekében ekkora baromságot elkészíteni? Vagy túlfinomodott az ízlésem??? Ez a(piszkos) tizenkettő egy tucat film érthetetlen. Kellett ez még? Te, itt van ez a méltán elfeledett Dudikoff srác, adjunk már neki valami filmet, nehogy nekem éhen haljon. Majd legfeljebb a magyarok megveszik, meg leszinkronizálják, ha másnak nem kell. Félrértés ne essék: Michael Dudikoff-al semmi bajom. Igazi ízig-vérig B-kategóriás akciósztár, olyan gyöngyszemekkel, mint a "Lőj a vadászra", vagy a "Szakaszvezető". Azt hittétek majd kihagyom az Amerikai ninját? Szó sem lehet róla, bár manapság nem tud már úgy elvarázsolni, mint régen, de hülyén is néznék ki, ha film után kirohannék ninjásat játszani, hogy tömegpusztítást végezzek bádogból kivágott ninja-csillagaimmal a célpontként kihelyezett embereket megszemélyesítő fatuskókon. Szóval, semmi gáz vele, de ez a mű már nem kellett volna. Olyan a történet, a karakterek, mint egy többször elhasznált óvszer. Az ember ül, néz, és mondatról-mondatra tudja mi fog következni , mert minden panelt elhasználtak már. A rendező Louis Morneau, akinek például az igen magas szintű Karnoszaurusz 2.-t köszönhetjük, de eszünkbe se jusson hibáztatni, amiért ebből a szarból nem épített várat. Bár a lassított felvételekért szívesen orrbacsűrném, mellé magyaráznám, hogy bazmeeg, senkinek nem fogja már manapság megdobogtatni a szívét egy katona, aki a sebesült társát vonszolja lassított felvételen. Még a műfaj kezdetén elment ez a pátoszos nyálaskodás, most már idegesítő. Nesze!
Ez egy baromság, és néha a hajamba markoltam, főként a tolerancia kioktatás okozott bennem mélyről jövő hányingert. ha lehet, még erőltetettebb, mint maga az egész másfél óra. És még csöcsök sem voltak benne!!! Azt nem értem, hogy fillérnyi többletkiadás nélkül lehetett volna esetleg valamivel okosabb alaptörténetet, de nem, ez így kellett. Majd a Film +-on elmegy. (Fogadni mernék rá, hogy játszották már, vagy fogják.)
Kegyetlen 10/1-et akartam adni, de aztán eszembe jutott Steven Seagal legutóbb látott filmje, ez ahhoz képest azért egy 2-est megérdemel. No meg ezen haverokkal sörözés közben jókat lehet röhögni és elborzadni.
Akkor maradjunk a 10/2-nél.
UI: Most nézem, hogy 1997-ben született még egy "Soldier Boyz" szintén Dudikoff-al, és ugyanezen szereplőkkel. Én nem is akarom tudni miért és hogyan, úgy félek. Ómájgád.