Zsákutca - Dead End (2003)


Lehet-e ellenállni egy olyan filmnek, amelynek első mondatai így hangzanak:
"-Anya nem szereti, ha késünk...
-Mondtam, hogy korábban kellett volna indulni; ugyanaza nóta minden évben, állandóan ez van: "hol a kék ruhám drágám", vagy "apa, nem találom a Marilyn Bronson CD-t!
-Marilyn Manson!
-Hát, akárhogy is hívják..
-De az egy fiú apa..
-Marilyn??? Egy fiú???
-Aha.
-Mivé lett a világ..."
És indul a főcím, mi pedig kellemes bizsergést érzünk, amolyan előérzet-féle: ez nem lesz rossz film. Ami ráadásul francia-amerikai (nagyrészt európai túlsúllyal...), és ez szintén ad némi lökést a jenki filmdömpingtől megcsömörlött lelkünknek, hogy érdemes lehet azt a másfél órát végignézni. A kezdőpillanatok után pedig ez az érzés erősödik: jól választottunk, és bár kliséktől ugyan nem mentes a történet, mégis sodor magával, miközben (ismét idézek) ilyen párbeszédek húzzák vigyorra a szánkat, miután az egyik szereplő bemutatja, hogy a baseball-csapatában milyen módszerrel kezelik a feszült helyzeteket:
"-Kérdezhetek valamit tőled? Az egész osztályod buzi volt, vagy csak a baseball csapat?
- Nem, nem Richard, ezt a módszert csak arra kísérleteztük ki, hogy összpontosítsunk...
- A buzikra?"
Szóval nem egyszerű eset... A sztoriban szereplő Harrington-família cseppet sem hibátlan és tökéletes, ennek aztán bőven szemtanúi lehetünk.
Karácsony van, ilyenkor irány a szokásos családlátogatás: apu, anyu, fiuk és lányuk, no meg annak cseppet sem szimpatikus udvarlója elindulnak a nagymamához. Szemmel láthatóan nem valami hatalmas lelkesedéssel. És ahogy az már csak lenni szokott, apuci úgy dönt, lerövidíti a rohadt autópályát (lehet, hogy ott is ilyen árakon adják a matricákat?) és talál egy mellékutat. Persze, hogy ez végzetes hiba volt, de ez még csak az első, a második az, hogy felvesznek egy fehér ruhás nőt csecsemőjével, aki rendkívül barátságtalan. (Nem a gyermek...) A szótlan hölgy úgy néz ki, mint akit baleset ért, ezért visszafordulnak vele egy nemrég látott kunyhóhoz segítségért. Leányukat (kicsit logikátlanul) ott hagyják az úton egyedül, mert csak így férnek el az autóban. Odaérve mindenki kiárad az autóból, udvarlójának kivételével, aki ott marad az idegen nővel a kocsiban, vesztére. Legközelebb kedvese úgy látja viszont, ahogyan egy nagy fekete autó hátsó ablakán integet kétségbeesve. Richard, a legfiatalabb srác eközben gondtalanul kitűzi a sűrű erdőben egy fára "Miss Június" képét, és nekiáll kiverni a farkát. Mondtam, hogy nem egyszerű eset a film...
Pánikba esve elindulnak, tovább az úton, majd meg is lelik a hős szerelmest, szanaszét mészárolt állapotban. Ezek után Marion, aki -már mondhatjuk így- az exe, enyhe sokkot kap jó ideig. De nem állhatunk meg a rengeteg közepén húzódó úton, ezért tovább kell menni, elérni valami települést. Nem is reménytelen: hamarosan feltűnik egy jelzőtábla: "Marcott". Már csak oda kell érni... Vagy mégsem sikerül? De van némi akadály is: ahányszor megállnak, valaki meghal. Ennek ugye már a fele sem tréfa, vajon sikerül túlélni a borzalmas találkozásokat a fekete autóval, és a fehér ruhás nővel?
Majd megtudod, ha megnézed. Mindenképpen javaslom a megtekintését. Ez ugyanis nem egy szimpla horror-film. Bőséges fekete humorral öntenek bennünket nyakon a vér mellé, de olyan szinten, hogy a feszült körömrágás mellett egyfolytában a röhögés kerülget az abszurd és nagyon is emberi párbeszédek, no meg tettek miatt. Semmiképpen sem félreértendő: nem vígjáték, hanem horror. Ám a megvalósítás, a hitelesség szinte el is feledteti velünk, hogy ezek itten szerepek és színészek. Abban a helyzetben ugyanis (néhány kivételtől eltekintve) mi magunk is ugyanúgy cselekednénk, ahogyan a család tagjai. (Már hogy kiverném az erdő közepén...haha). Betekinthetünk a família titkaiba is, amelyeket a válság idején kiteregetnek, de még ezt is szórakoztatóan, nem amolyan klisés módon, ahogyan a drámákat más mozikban tálalják. Minden klappol, a szereplők első osztályúak, főként Frank, a családapa, a rendezés fasza, és ha hiszitek, ha nem, a végére pedig sikerült egy kis elgondolkodtató fordulatot is beleszőni. Vér és gore nem sok van benne, így elég ügyesen egyensúlyoz a horror és thriller közötti vékony mezsgyén. Feszültség és üdítő fekete humor, mi kell még? Irány a "Zsákutca"
Ja, a végén, amikor elkezdik kiírni a film készítőinek listáját, még ne kapcsold ki, egy rövid kis bejátszásban következik még a slusszpoén!!!
10/9

0 megjegyzés:

 
Copyright © Filmboncolás Blogger Theme by BloggerThemes & newwpthemes Sponsored by Internet Entrepreneur