2008. december 29., hétfő

Xtro (1983)


Harry Bromley Davenport rendező nevét már kapcsolhattuk a "Kísértő félelem" című kellemes filmhez, amelynek kritikájában meg is említem mostani boncolásunk tárgyát, különböző lelkendező jelzők kíséretében. Az 1983-ban készült Xtro ifjabb koromban nagyon megragadott, lévén akkori érdeklődési körömmel egyező témát fejteget, azaz -mint már az „Altered” kapcsán is írtam- kiemelt figyelmet szenteltem az UFO-knak. Bár akkoriban én mindenképpen jóságos Föld-megmentő szürke lények létezésére vettem volna mérget, és nem az ilyen randa izékre várakozva bújtam az újságokat, és kémleltem az eget éjszakánként… Hogy a cím egésze mit jelenthet, valószínűleg még alkotóinak sem tiszta, mindenesetre utal az „extraterrestrial”, vagy másképpen „E.T.”, azaz a földönkívüliekre.

A nem túl nagy költségvetésű, ám ennek ellenére nagyon jól sikerült mozit még két rész követte, az Xtro2 és 3, marha nehéz lehetett kitalálni a címüket, de alcímük már van, aszongya: Xtro 2. – A második találkozás, és Xtro 3. – Figyeld az eget!... A második említésre sem méltó zagyvaság, nem is értem, mi köze van a trilógiához, nevezhették volna (hú na most figyelj Hollywood, milyen fantáziadús címet ötöltem ki): „Idegen a túlvilágról” – nak is, mivel ott még csak nem is földönkívüli lény fut ámokot, hanem a túlvilágra küldött követséggel érkezik. A harmadik már visszatért a jó öreg UFO-alaphoz, amit már csak azért sem bánok, mert elég kitaposatlan terület ez a horror világában. (UFO-k, és nem alienek, vagy rejtőzködők, vagy predatorok, remélem értjük a különbséget!)

És akkor csapjunk a lecsóba:

A kis Tony és apukája a kutyájukkal játszanak, amikor hírtelen sötétség támad, majd egy nagy fényviharban eltűnik a papa.

3 év telt el azóta, az eseményt is csak a srác álmában láthattuk, mert ő még azóta is várja vissza faterját, és nem felejtette el. Anyja bezzeg már együtt él egy másik fickóval, és ott él velük egy francia csaj is, Analise, aki besegít a családnak, amellett, hogy nagyon sokat dug faszijával, és mászkál meztelenül. (Érdekesség: ez Maryam d'Abo első filmszerepe, később pedig már a „Living Daylights” című James Bond filmben lett az egyik főszereplő) Szóval nem egy vidám família, Tony nem bírja nevelőapját, hiába jópofizik az neki, anyja pedig nem az a kimondott álomszülő.

Ezenközben a régi elrablás helyszínén lezuhan egy izé, ami egy gusztustalan lényt tartalmaz, amely amellett, hogy egy arra kocsikázó párt rögvest kinyiffant, lel egy házikót, amelynek gazdanőjét megdugja. Az igen kellemetlen aktust egy förtelmes és szentségtelen szülés követi, melyben úgy, ahogy van, megszületik Tony apukája.

És egyszerre csak betoppan a rég nem látott szüle az elhagyott család életébe. A kisfiú örül, anyja bizonytalan, pótapja idegbeteg, a francia csaj meg csak dug. „Családi körbe” illő eset ez, csak Tony fogadja el a régi apukát úgy, mintha el sem tűnt volna soha, aki ezt egy furcsa aktussal (nem szexuális, nem félreérteni!!!) hálálja meg, melynek következményeként a kölök egyszerre csak különös erőt kap. Ki is próbálja, megidéz magának egy randa törpe bohócot (ó, a gyermeki ártatlanság), aki segít neki mindenféle rossz dolgot művelni, többek között a felborított hűtőbe különös tojásokat elhelyezni, amelyet a keltetővé avanzsált Analise félhulla testéből nyernek. De a szomszédasszonyt egy emberi méretű játékkatona nyírja ki, hogy teljes legyen a kép, és egy életre kelt játéktank is élesben lő…:)

A lényeg: papi magával akarja vinni kisfiát (hát így mondjuk köllene a fenének már az a gyerek), hiszen ez volt a főcélja, és megláthatjuk igazi arcát is.

A sztori persze nem csak ennyi, de én nem árulok el többet.

Mondhatjuk akár klasszikusnak is nyugodtan ezt az angol sci-fi – horrort, a magam részéről mindenképpen ezt teszem, bár sokan felróják enyhén zavaros mivoltát, néha szürrealisztikus jeleneteit, de mindezek számomra már hozzánőttek ehhez a műhöz. És így jó. A bizarr bohóc, a gyilkos búgócsiga villódzó fényei a kocanézőknél lehet, hogy nehezen emészthetővé teszik az alkotást, én el voltam vele, bár a szemöldököm néha nekem is a homlokomra húzódott. A színészek nem nyújtanak csúcsteljesítményt, de ez a film nem is lesz jelölve semmilyen díjra soha, az meg éppen elég, amit nyomnak. A rendezésre nem lehet panasz, talán a fent említett különös elemek utalnak csak arra, hogy valószínűleg gyakran nyúl drogokhoz a készítő…:)

A zene kiemelendő, furcsa aláfestés a szintetizátoros alap, mely leginkább szimpla sci-fi műsorokba illik, talán éppen ezért üt nagyot, mert nem annyira ideillő.

A feszültség viszont vibrál, menet közben az elborzadás és a szorongás garantált. Bár sehol nem osztályozták valami nagyra, én azért megadom neki a 10-est, már csak azért is, hogy felkeltsem az érdeklődéseteket iránta.


2008. december 26., péntek

Amikor megállt a Föld - The Day The Earth Stood Still (2008)


Nos, nem állt meg. Meg csak le sem lassított. Közömbösen haladt tovább az évmilliárdok óta megszokott útján, miközben én azon gondolkoztam, hogy mikor látok végre egy olyan filmet, amit nem kell óhatatlanul lefikáznom. Nem mintha kifinomult ízléssel rendelkeznék, de egyre kevesebb filmre merem azt mondani, hogy húúú mekkora film ez, kötelező megnézni mindenkinek! Ismét egy átlagos alkotásba futottam hát bele, pedig ezt is nagy reménykedések közepette vártam.

A jó filmhez való recepttel nem is volt probléma. Az alap sztori, még ha egy 51-es film remake-éről van is szó, jó. A főszereplő is megfelelő, Keanu Reeves nem egy alakítása emlékezetes számomra. Itt sem rajta múlott a dolog. Hozzáértő mixer hiányában, nem finom koktél lett a filmből, hanem csak valami pancs. És még mindig nem értem, hogy mi a gond itt.

Pár szó a tartalomról.

A mostanában oly divatossá vált öko-thriller műfaja került ismét terítékre. A készítők azonban biztosra mentek. Itt most nem a természet fordul ellenünk, hanem a gonosz/segítőkész idegenek (a kívánt rész aláhúzandó). Megóvandó kis sárgolyón természeti erőforrásait (merthogy oly kevés a földhöz hasonló, lakható bolygó az univerzumban, és mi nem tudunk rá vigyázni), csődeljárást kezdeményeznek az emberek ellen. Egy revizort is a nyakunkba varrnak, aki majd jól figyelemmel kíséri az eljárás menetét. Ezt momentán nem értettem. Minek ide Reeves barátunk? A robot tiszta oldschool, menőek a trükkjei, jól befosatja a katonákat, minek ide egy humanoid. Hál istennek hamar rá fogunk jönni…

Na, szóval. Leszáll egy nagy gömb Manhattanben, meg sok kicsi mindenfelé a világban. A nagy golyóból egy nagy robot, meg egy bábállapotban lévő valami kerül elő. Utóbbit egy lelkes katona gyorsan agyon is lövi, melyet Gort névre hallgató robotunk nem nézz jó receptorral, és gyorsba rendet csap a buzgómócsingok között. Első negatívum, nem öl meg senkit. És az első értetlenség is egyben, mert hát nem azért jöttek, hogy lemészároljanak mindenkit? Ja, hogy ezt még nem tudhatom, mert nem néztem trailert, és nem olvastam még előzetest sem.

Haladjunk is akkor tovább. Mert a kis gömbök időközben Noé bárkája akcióba kezdenek világszerte, begyűjtve a földön honos életformákat, későbbi visszatelepítés céljából. Lárvánkból kikel maga Klatu (micsoda szcientológus nevek), és jól nem mondja meg hogy mire készül, pedig hazugságvizsgálóval is faggatják. Ellenben meglóg a katonai bázisról, és visszaindul Manhattanbe, drága kis robotjához. Amit időközben, a katonák megfújnak, és egy szigorúan titkos MÉH telepen megpróbálnak darabokra szedni. A robot sem rest azonban, szép lassan bebootolt rajta a windows, igy elkezdi világpusztító programját végrehajtani. A program bugos (szó szerint), a katonák tehetetlenek, és gyorsan fogynak. Látszólag semmi sem ment minket.

De csak látszólag. Végre értelmet nyert a női főhős szerepe is. Szép lassan kipicsogja Klatu-nál a megváltást. Idegen létére, barátunk nem hülye, tudja, hogy a nőkre rá kell hagyni mindent, így nekilát, hogy a megkezdett programot lelője a taskmanagerben. Lassú versenyséta kezdődik hát a hátralévő idővel.

Nagy vonalakban ennyi. Van értelme a filmnek, de nem sok. Gondolom sok, eddig környezetszennyező életmódot folytató emberben tudatosulni fog majd, hogy ne szennyezzék a földet, mert jön Gort, és nanorobotjai lerágják a fejünket, amihez Reeves bácsi fog asszisztálni „bánatos kutyaszemekkel”. Ha pedig nem ez történik, akkor kihal alólunk a földbolygó. Ellenben végre egy film, amiben nem az emberi találékonyág győz, hanem szó szerint ki kell sírni a világvége elodázását.

A számítógépes trükkök helyben vannak, de nem ezzel kell már egy filmet mérni. Szóval moziban biztos látványos, annak ellenére hogy nem egy akciófilm.

Summa summárum:10/4

Hozzá kell még tennem, hogy ebben a filmben hangzik el az általam hallott, legborzalmasabb „utolsó mondat”…

A kötelező IMDB

Jó étvágyat hozzá !




2008. december 25., csütörtök

Karácsonyi dupla: Pihenő a pokolban 1. - 2. - Rest Stop 1. -2. (2006 - 2008)

Két alaptörvény:

USA-ban az elhagyott országutak mentén őrült-mutáns-kannibál-gyilkosok élnek, úgyhogy kurvára kerüld el azokat, és maradj a főúton.

Aki Los Angelesbe indul, Hollywood-ba, hogy új életet kezdjen, és színészi karrierbe fogjon, az randán végzi.

Most, hogy leírtam a túlélési törvényeket, immáron nyugodtan indulhatunk Ámerikába, lehetőleg főúton és kezdjünk új életet, mondjuk libatenyésztőként, és akkor nem gyilkolásznak le minket a zombimutánskísértetek. Mehetünk akár repülővel is a Moszad megbízásából, hogy majd jól nekiröppenjünk valami épületeknek, oszt megin’ lehet a világot felszabadítani, és demokráciát osztogatni tömeggyilkossággal, mert az JÓ.

Főhőseink sajnos a könnyebb utat választják, és természetesen kabrióval indulnak neki a pusztának, és persze dugnak útközben, ez már bőven elég indok a halálra, ez biztosan benne van a horrorkészítők kézikönyvében.

Láttatok már olyan filmet, amely nagyrészt egy női wc-ben játszódik? Én igen, természetesen, de az pornofilm volt, nem horror.

Viszont most láttam ilyet is. Főhősnőnk, Nicole, úgy gondolja, hogy a pusztában pisilni gáz, ezért inkább addig mennek, mígnem egy kihalt autópihenő redvás összefosott wc-deszkájára helyezheti hátsófelét a megkönnyebbülés végett. Ez egy óriási hiba a hölgy részéről, amellett, hogy a fickója úgy néz ki, mint egy kis köcsög. Amíg aranysugarát ontja (hehe, ez olyan perverzül hangzik…) drága fickója eltűnik. Jesse-nek hívták egyébként, ezt nagyon megjegyeztem, mert a főszereplő hölgy végig ezt picsogja, ahányszor sírva fakad, tehát igen gyakran, szóval nem egy életrevaló típus. Aztán budiból ki, de fickója helyett jön egy sárga furgon, amely már útközben is vegzálta (ez most nagyon felkapott szó, ezért írtam ide) őket, no és az ablakon kihajítja a hülyegyerek mobilját, és elhajt. Hercegnőnk természetesen sírva fakad, de aztán erőt vesz magán, és körülnéz a helyszínen. Talál egy lakóautót, amelyből vakuvillogáson kívül semmi életjel nem jön, és egy irodát, amely a pihenő felügyelőjéé. Naná, hogy odabent semmi használhatót nem lel, kivéve egy üveg whisky-t, amely –tapasztalatból tudom- válságos helyzetekben igen jól jön… A kisasszony is felfedezi ezt a remek lehetőséget, és nekiáll piálni, ahelyett, hogy felkerekedne az egyre gyanúsabb helyről. Ráadásul egy rádiót is talál, amelyen beszélhet a külvilággal, és az éter hullámain megígéri neki valaki, hogy küldi érte a rendőrséget. Naná, hogy SPOILER a gyilkossal beszél. Azért írtam le ezt, mert aki nem találja ki, az úgysem olvassa eme irományt, lévén értelmi fogyatékos.

Mivel eléggé rémült állapotban van, merthogy a helyi hirdetőtáblán egy köteg „Eltűnt” fényképes hirdetést lel, ráadásul ismét vizelni megy, és a wc-ajtón nem a Magyarországon szabványosított „szopnék, telcsiszámom 06-30..stb” firkát találja, hanem az őt baszkuráló furgon rendszáma mellett leírt figyelmeztetéseket, miszerint az üldöz mindenkit, és megöli az arra tévedő marhákat, amit én személy szerint nem is bánok, mert mié’ nem lehet huggyozni a puszta közepén?

Akkor hát beszarás, amit csak tetéz, hogy megösmerkedik a lakóautó fasza kis utasaival, akiktől segítséget remél, holott rögvest látható, hogy deviáns barmok, egy mániákus bigott vallásőrülttel, tüzelő feleségével, és két hülye kölykükkel, a harmadik pedig egy torzszülött törpe. Kis utazás után kibasszák itet, na hol: má’ megin’ az autópihenőnél… Megjelenik a nyilvános wc takarítófülkéjében egy leányzó is, aki valamennyire felvilágosítja főhősnőnket a csízióról, de az ajtó kinyitása után eltűnik…Érkezik egy tesze-tosza motorosrendőr is, de felesleges reménykedni, mert a szerencsétlenen oda-vissza átgázol a gyilkos, bár ezt még túléli, viszont megkéri Nicole-t, hogy loccsantsa szét a fejét a saját pisztolyával, nagy segítség, na meg használhatták volna előbb is a fegyvert… De holtteste eltűnik egy másodperc alatt, miközben a csaj leharapott ujjával a tetőn keresztül menekül. Na itt már kezdett zavaros lenni az egész, merthogy miért is? Végül megjön az esze és a hülye siránkozás helyett készít egy molotov-koktélt, mert már jön a film vége, ideje kirukkolni valamivel. A hepiendet nem árulom el, mert ollan nincs is. Igazság szerint erre az érthetetlen katyvaszra egy ötöst adtam volna, mert rohadtul céltalan volt az egész, egy marha nagy csalódás. DE.

Jött a második rész, amely kapásból az első percekben megmagyarázza a gyilkos kilétét, és miértjeit. Minden meg van bocsátva, most már nyugodtan nézhetjük tovább.

A kis pöcs félbuzi Jesse bátyja igazi kemény faszi, aki most ért vissza az iraki mészárlásból, látott már mindent, biztos alaposan megölt néhány iraki kölköt is, és úgy gondolja, hogy egy év után még megleli öccse nyomát. El is indul rögvest, unszimpatikus macájával, meg kocka kis haverjával, Jareddel. Az unszimpatikus muffról alkotott véleményem hamarost megváltozik a film során, igazi kemény picsa, aki kezébe veszi az irányítást, ha kell, ez az igazi, alázz meg… Ja, bocs.

Megtalálják a „régi országutat”, és elindulnak rajta, egy környékbeli boltos segítségével, aki egy félhülye barom, biztosan azért, mert vidéki, Amerika már csak ilyen. Szerencsére a népességkérdést igen ügyesen megoldják a gyilkos kísértetek, úgyhogy nem kell aggódni a júeszéj miatt, hogy tele lesz hülyékkel, illetve dehogyisnem, a valóságban mindenki idióta, aki Obamára szavazott. Jared, a konzolbuzi útközben megáll, mert fosnia kell, mivel az útszéli gyorséttermek (újabb szabály) mindig szart adnak, amik hánytatnak vagy fosatnak. Beül a puszta közepén egy toi-toi wc-be (mi a fasz van a sztori írójával, igazi fekalomán lehet…), amelyet felborít a sárga furgon, nyakába szakasztva egy mázsa fost a kölyöknek, ez elég undorító, de ismét rámutat arra, hogy ha szarnod kell, akkor nyugodtan végezd el bárhol, és lehetőleg ne egy olyan budiban, mint a MÁV-os wc-k, vagy a Sziget-fesztivál alatt működő szarközpontok… Itt találkozik Nicole-lal, illetve annak vért okádó kísértetével, akit meg is dug, affene a gusztusukat, az egyik szaros, a másik alvadt véres.

Időközben a főcsaj, Marilyn ugyanúgy jár, mint az előző részben Nicole, elrabolják a fasziját. A felújított budiban pedig letépi az új réteget az ajtóról, ahol megleli a firkákat, amelyet még az előző hölgy mocskolt oda. Na innentől viszont a wc visszaváltozik a régi dzsuvás szarrá. Jared közben összefut a dilinyós családdal, akik megjáratják őt is, és szintén kivágják az autópihenőnél. A csaj fickója, Tom pedig éppen lekötözve fekszik a gyilkos lakhelyén, egy leselejtezett autóbuszban, ahol a lábát alaposan megfurkálják, mint egy tetőlécet, de mivel kemény, ezért kiszabadul. Viszi magával meglelt öccsét is, akinek ki van vágva a nyelve.

Marilyin Jareddel elindul átvágva egy kis erdőn, egy pár óra alatt odaérve a hülye boltoshoz. Az események innen felgyorsulnak, de nem írhatom le az egészet, mert kurva lusta vagyok, meg túl sokat árulnék el. Elég az, hogy szemkivájás, punciba és combba-fúrás géppel, robbanás és egyéb akciók. Aztán eljön a vég, majd meglátod, nézd meg.

Egy igazi kis kellemes horrorfilm, ám a második rész nélkül nem sok értelme van. Minden rendben, bár a motorosrendőr kissé felbassza az ember agyát, hogy lehet ennyire nyomorék, és még kurva erősítést sem hív, ha már nem lövöldöz amerikánus módra a fasz. A színészek rendben, persze kivéve Jesse-t, aki biztosan rokona a filmkészítőknek, másképpen férfi szerepet nem játszhatott volna el soha. Feszültség van bőven, gyomorilag is érezzük az idegességet, és néha meg is forgatják nyelvlevágással és egyebekkel. Így, a második rész után elmondhatjuk: ez egy fasza film. Remélem nem lesz harmadik. Így vagyunk jól, legközelebb pisilő nőt leginkább szexfilmben akarok látni, akit nem fúróval nyársalnak fel…:)

Megérdemli a 10/8-at a két film. De csak együtt a kettő.

2008. december 22., hétfő

Amikor megállt a Föld - The Day The Earth Stood Still (2008)



Valamiért, valamilyen titokzatos okból emberemlékezet óta foglalkoztatja sárgolyónk fantáziával megáldott lakóit, hogy bolygónk elpusztul. Pontosabban elpusztítják. Becsapódik egy meteor (armagedeon), vagy leáll a Mag, vagy csak simán útban vagyunk a nagy űrsztrádának (Galaxis útikalauz stopposoknak). Stb., estig folytathatnám. Esetünkben az űrből érkező hatalmas lézerpisztollyal-Föld-elpusztító-szándékú kis zöld lényekről van szó.
Helen (Jennifer Connelly), mikro-biológusként éldegéli mindennapjait. Hirtelen megjelenik nála a nemzetbiztonság. Ajjaj. Kocsiba be, helikopterre fel, titkos bázisra le. Valami nagy zűr lehet, mert összerántottak más agytrösztöket is különböző szakterületekről. Van itt még rengeteg büszke amcsi katona is hatalmas fegyverekkel (szerintem félnek valamitől). Rövid tájékoztatót tartanak a tisztelt egybegyűlteknek: ismeretlen objektum közelit a Föld felé, pontosabban Manhattan-be. Vagy azért mert régen volt egy ilyen fiúcsapat, vagy csak azért, mert az Amerikában van. A Central Park a helyszín. Én azért nagyon örülök, hogy nem hozzánk jött. Igaz, nem is férne el a kertben, maximum a szomszéd golfpályáján. Bezony, má megen Amerikában leszállt egy ufo. Amit mindenki aszteroidának vélt az igazándiból egy űrhajó, vagyis egy bazi nagy gömb. Hála az egyik túlbuzgó katona gyorsan leadott lövésének, meghiúsul a kapcsolatfelvétel. Az idegen látszólag holtan esik össze. Cserébe kapunk egy nagy és elpusztíthatatlan robotot. GORT. Az idegent megmentendő gyorsan megműtik, de a rút és furcsa külső érzékeny belsőt takar. A testből előbukkan Keanu Reeves, aki koránt sem olyan ártatlan, mint a ma született bárány. A tini-lányok mind lefolynak a mozi székekről. Gyorsan kiderül mindenkinek más tervei vannak az idegennel, aki Klaatu-nak nevezi magát.
Gyorsan bemutatjuk, ha a világunk sorsáról van szó mennyire primitívek tudunk lenni. Klaatu bemutat egy látványos szökést, közben a hadsereg ostromolja a Central Parkban lévő robotot. Reménytelenek...
Bolygónk több pontján is megjelentek kisebb gömbök. Meg is tudhatjuk, hogy mintavétel céljából. Ezek nem éccaka gyünnek suttyomban, hanem nappal gyűjtögetnek. Különféle élőlényeket, kivéve egyet. Embert. Kedvenc idegenünk beavat minket a nagy trükk titkaiba. Az ember, mint olyan, hajlamos kinyírni nemcsak önnönmagát, hanem a szülőbolygóját is. Voálá. Ezért a gondos idegenek elpusztítják a Földet, hogy azután benépesítsék újra, nélkülünk. Nincs love, nincs meki, nem lesz kec-mec. Beindul a nagy emberdarálás. Erre, tessék! Klaatu észbe kap. Beindul a versenyfutás. Mégiscsak, meg kell menteni minket, már nem is csak magunktól, hanem a beindult pusztító gépezettől is. Vajon sikerül-e?

Szerintem nagy siker lesz a mozikban. Aki teheti, ott nézze meg. Ne a monitor elé görnyedve. Igazán látványos alkotás sikeredett megint. Egy újabb régi film nagy költségű felturbósított változatát láthattuk. az eredeti 1951-es (bizony, fekete-fehér, repülő csészealjjal).

Hiába a hatalmas költségvetés. az aktualizálás, ahogy minket, úgy a filmet sem mentheti meg semmi. Nem sikerült maradandót alkotni. Reeves azt nyilatkozta valahol,, az eredetihez képest ő abban más, hogy "egy embertestű idegen, míg az eredetiben egy idegentestű ember volt’’. Értem én, mély filozófiai háttér kell, meg Keanu Reeves szomorú kutyaszemei. Én azért jobban féltem volna egy kis zöld gusztustalan marslakótól.
Csak azért adok ennyi pontot, mert szeretjük Keanu-t.
10/7
az eredeti:

2008. december 18., csütörtök

Boncasztal - Pathology (2008)


Hol is kezdjem? Létezik egy "Heroes" című sorozat, és ez a film az egyik főbb szereplő szárnypróbálgatása (tudtommal). Ezért néztem meg a filmet. Elfogultságból. Na jó, meg persze azért, mert szeretjük a véres filmeket. Ez a cikk is a gépem elveszett mappáiban pangott volna, egy kellemes törlésre várva…. a sors fintora, hogy a múltkor Csabex is hullaházas filmről írt. Szóval ez most egy kis kontra.

A film elején láthatunk egy kis cuki bábjátékot. Morbid lelkületű boncnokok tréfálkoznak a már megboldogultakkal. Gondolom ez már alapjaiban sok embernél kivágja a biztosítékot. Tehát, ha valaki érzékeny az ilyen gusztusosnak nem nevezhető dolgokra, ezt a filmet felejtse is el.


Ted Gray három hónapot vendégszerepelhet a Metropolitan egyetem egészségügy csapatában. Itt már az első pillanattól elkezdődik egy ki-a-nagyobb-alfahím versengés a helyi ügyeletes szépfiúval meg annak kis bandájával.
Mit is tehetne az ember, ha tele van kihívásokkal, kételyekkel meg szétveti az a bizonyos versenyszellem? Játszik. Belemegy a jóindulattal is csak őrültnek nevezhető játékokba. Ted is pontosan ezt teszi. Viszont a játék bonyolódik és egyre kiszámíthatatlanabb lesz. Ted bekerül egy titkos társaságba, ahol különböző módokon gyilkolnak és a lényeg, ki fejti meg előbb mitől halt meg az ember. Bizony, főhősünk jól játszik. Mi meg csak nézünk. Megszűnik az erkölcs, elmosódnak a határok, itt nincs jó és helytelen, csak az elkerülhetetlen halál a fonal végén, de igazán, csak a film végére derülhet ki, ki szopat kit.
Ted megejti első gyilkosságát, egy olyan férfin, aki kivégezte gyermekeit és feleségét, de ön- magát már nem tudta rendesen elintézni ezért intenzív osztályon ápolják. Igen, ez egy érdekes dilemma, ki a bűnös? Ki érdemli meg Isten kegyelmét? Vagy ki fog hamarabb találkozni a haverokkal a pokol bugyraiban? Kedves gyerekek, az erkölcs és a biblia délutáni okító műsorát láthatjátok.
Az egyik szép és kedves orvosgyakornok Juliette elviszi szereplőnket és bemutatja neki az édesapukáját, aki volt olyan szíves és kiskorában megerőszakolta. Jöhet a megtorlás. Igen, az ember maga is ezt tenné bizonyos helyzetekben. Kifolyatná egy-két ember vérét, hogy igazságot leljen és békét. Persze mi van akkor, ha ez csak kamu volt és mi valaki mást ölünk meg, mert itt most pontosan ez történik. Ted egyre lejjebb süllyedvén elveszti saját énjét és új értékrendre tesz szert, ahol a drog, a szex és persze a gyilkosság a mérvadó. Aztán persze a játék túlnő mindenkin és egyre veszélyesebb lesz, de itt nincs kiszállás, nincs visszakozás, eldurvult a hecc.
Ted menyasszonya a városba költözik, ezért próbál kikerülni a társaságból. Persze ez nem könnyű. Meg aztán persze folyton ott motoszkál az emberben a rossz előérzet, de mindig elhessegeti. Mert úgysem történhet semmi baj, minden rendben. Persze aztán lassul a szív, míg végül megáll, aztán könnyesek lesznek a szemek és végül, mégis csak eljött a jogos bosszú ideje. De, ha a végén lehull a függöny és találkozunk a bábok igazi mozgatójával (talán), akkor lesznek csak igazán kerek szemek.

Igazi jó kis csattanót tehettek volna a végére, de maradt ez az elcsépelt végjáték. Aki látott már ilyen filmet, annak újat nem tud mutatni ez sem. Előre kiszámítható. Ezt nem szerettem volna így leírni, de nem tehetek mást. Sokan fognak párhuzamot vonni az Anatómia című filmmel, joggal. Szeretem az ellentmondásokat, vagy az ellentmondások szeretnek engem, de ez a film inkább thriller, mint horror. Durva jelenetek vannak benne, de csak ennyi. Nekem a horror az, amikor feláll a szőr a hátamon, letépem a fotel karfáját, és ha kimegyek a mosdóba akkor körbe nézek nem-e áll valami a hátam mögött. Egyedül csak a véres jeleneteknek köszönhető, hogy nagyon kellemes alkotás kerekedett a végére. A trükkök nagyon élethűre sikeredtek. Utoljára talán a Fűrész első részénél szorult ennyire össze a gyomrom, az volt ennyire gyomorforgató. Egész tűrhető film, csak nekem hiányzott valami megnemtudomfogalmazni mi, csak egy hiányérzet a film végéig. Nem egy tökéletes darab, nem rossz, ennyi! Közepes.
10/5

2008. december 14., vasárnap

Kísértő félelem - Haunted Echoes (2008)


Az új házba költözés mindig kellemetlen, ám a horrorfilmekben ez még szörnyűségekkel is jár. A teljesség igénye nélkül megemlíthetnénk a Poltergeist, Amityville, Kedvencek temetője, Hellraiser és satöbbi mozikat. Én aztán tudom milyen a költözködés, az utóbbi három évben már négyszer tettem ezt, de szerencsére sehol nem lakoztak szellemek, és a hátsó udvarban sem volt állattemető… Viszont laktam egy ideig anyósoméknál is… Na az felér ezekkel…
De lássuk a medvét:
Harry-Bromley Davenport már letett valamit az asztalra. Talán van itt közöttünk, aki emlékszik a nagyszerű Xtro-sorozatra, amelynek második része sajnos rohadt nagy Alien-epigon volt, de az első és a harmadik fenomenális.
Úgyhogy a rendező egészen rendben van, bár ez nem az a sci-fi-horror téma, mint az Xtro, azért nagy titokban reménykedtem, hogy ez is valami kurva jó kis film lesz. Bár a téma kísértetes, amely mint tudjuk, nekem a könyökömön jön ki, és amelyet sajnos manapság folyamatosan erőltetnek háliwúdban, a köcsög ázsiai-filmek mintájára (
-->azért vannak kivételek…), de volt már jó ebben a zsánerben is, mondjuk a „Hetedik érzék”. Kissé unalmas, hogy mostanság nem tud az ember leülni reménykedések, vagy előítéletek nélkül egy film elé, de sajnos már csak ilyenek vagyunk, aztán vagy seggreesünk, vagy kellemes meglepetés ér bennünket. A „Haunted Echoes” valahogy egyik kategóriába sem esik nálam. De lássuk a sztorit:
Laura és Guy elveszíti gyermekét – méghozzá borzalmas körülmények között: kislányukat megerőszakolták, és meggyilkolták. (Szomorú aktualitás…) Csak tíz nap elteltével lelik meg holttestét. Gyilkosa állítólag egy fiatalember volt, aki azonban felkötötte magát a cellájában, így aztán sosem derült ki, hogy valóban ő tette-e. A házaspár összetörik, és szabadulni akarván emlékeitől új házba költözik.
Már az első napokban különös események borzolják a kedélyeket, főként Laura – ét, mivelhogy férjeura állandó éjszakás műszakban tolja a sürgősségin a kórházban, mint doki. Minden jel arra mutat: a házban van egy plusz lakó, aki nőnemű és légnemű is egyben. Természetesen Guy nem hisz feleségének, amely felszínre hozza a mélyről fakadó érzéseket is, egymás hibáztatását is lányuk haláláért. A nő éppen ezért egy heves veszekedés után fogja magát, és húgához költözik. Guy pedig, ahogy az kell, rájön, hogy itt tényleg gáz van, és bocsánatkérések közepette visszahívja nejét, majd együtt mennek el egy médiumhoz, hogy meggyilkolt lányukkal, Kimberley-vel társaloghassanak. Itt aztán némi instrukciót kapnak az igazi gyilkos kilétére, no meg kérést, hogy feltétlenül nyírják ki azt. (Sajnos a magyar szinkron ezt értelmezhetetlenné tette, hiszen a személynévnek, amelynek angolul jelentése van, magyarra fordítva semmi köze a killer nevéhez…) Laura ennek kissé megszállottja lesz, amikor rájönnek, hogy ki a tettes, folyton a megöléséről beszél, hogy nehogy az még elkövessen némi pedo-gyilkot, amelynek lehetőségére a szellem felhívta figyelmüket, majd beszerez egy pisztolyt is. A bűnös eközben megtudja, hogy gyanakodnak rá, ezért megöli a saját anyját, haha, ezt nem értitek, de nem magyarázom el. A kísértet meg olyan szemét, hogy megsüt egy macskát a mikróban, de lehet, hogy csak éhes, ijesztget, félelmet kelt, kirekeszt, ja, ez nem az, úgyhogy ideje bosszút állni, csak hogy nyugi legyen.
Persze nem eszik olyan forrón a macskát (haha), a végén természetesen meglepetés is ér bennünket.
Ennyi dióhéjban.
A klisés történet ellenére engem szórakoztatott. Van benne valami egyéni, a témához illően szomorkás, még a gyilkosságok alatt sem a felfokozó zene, hanem elégikus hegedűszó az aláfestés. A kísértetes pillanatok egy kissé gagyira sikeredtek, de azt leszarom, csak úgy megemlítettem. A cselekmény nem unalmas, bár korántsem rágod folyton a körmödet közben, azért néha van feszültség is. Ami kurvára idegesítő, hogy azt a szájbavert kamerát szinte egy pillanatra sem hagyják nyugodni. Folyton megy a szereplők után, mozog, néha még imbolyog, és himbálják is, hogy ez mire jó, fogalmam sincs, esetlegesen így akartak sajátos ízt adni az egésznek.

Pedig, ami speciális ízt ad neki, az a nő. Sean Young, a főszereplő, Laura szerepében. Kéremszépen egy igazi
-->MILF. Komolyan. A most 49 éves hölgy anno még a Szárnyas fejvadász oldalán virított fiatal androidnőként, ám akkoriban korántsem sugárzott belőle az, ami most. Vagy csak perverz vagyok… Sőt, biztos… A többi szereplő hozza a formát, semmi extra.
Ahogy elnézem, több helyen is lehúzták ezt a mozit, de az olyanok véleménye nem igazán számít, akik leginkább a "kingkonggodzillajurassicparkfüggetlenségnapja" féle filmekre izgulnak, mindegy, csak sztárok legyenek, sokba kerüljön és látványos legyen, vagy megatánc... Nekem bejött, nem nagy durranás, de nézhető. Na és persze Sean Young..:)
Szóval közepes fölé: 10/6
(Utóírat: Hm, nem akarok ebből rendszert csinálni, de be kellett raknom egy képet a főszereplőnőről. Nem bírtam megállni, no meg elfér. Úgyhogy lehet, hogy mégis rendszert csinálok belőle...:))

2008. december 8., hétfő

A halál után - Unrest (2006)

Bizony, veszélyes az ősi isteneket, démonokat, szellemeket és egyéb természetfeletti entitásokat zargatni, baszogatni. Erről minden horrorkedvelő megbizonyosodhatott már több ezredszer, lévén fő zsánere a filmművészet eme szegmensének ez a téma… Bolygatnak idegen tojásokat, veszélyes könyveket, ősi csontokat, sírokat, halottakat és a franc se tudná még felsorolni, mi minden támadhat az egyszerű emberre, ha éppen egy horrorfilm szereplője.
Az alapséma tehát megvan, húzzunk rá valami egyszerű sztorit, hullákkal, gyilkosságokkal, több-kevesebb feszültséggel. A 2006-ben USA-ban megrendezett After Dark Horrorfesztivál egyik szereplője volt a 8 közül ez a film. Független alkotás, ez speciel segít feldolgozni a néha valóban amatőr hangulatot, és az egészből sugárzó „olcsóságot”. Hogy a felvételek szándékosan olyan kezdetlegesek, mint amilyenek, vagy az alacsony költségvetés nem engedett meg jobb kamerát, azt nem tudom.
Alison, medikustársaival némi hidegsebészkedést végeznek, azaz boncoláson vesznek részt. A holttestek külföldről kerülnek a tanulók elé gyakorlatra, így semmit sem lehet tudni eredetükről. Így van ez azzal a női tetemmel is, amely randán össze van vagdosva (a jó fantáziájú ifjak rögvest szado-mazora gondolnak, naná, én sem tenném másként...), és rögvest ájulásra készteti Alisont. No persze, tudjuk meg később, nem a látványával, hanem a leányzó egyszerre csak megérzett valamilyen „jelenlétet”, szellemet. A marhára ateista hölgy rögvest elkezd hinni a szellemekben, és szinte megszállottan (állásával játszva) nyomozni kezd a nő ügyében… Ki volt, honnan hozták, és mi történik vajon? Mert történik ez-az. Társa kedvese meghal, egyszerre csak elvérzik egy bonctermi látogatás után, és sorra hullnak mindazok, akik kapcsolatba kerülnek a testtel. Főszereplőnknek egyre sürgősebb kideríteni, mi is a stájsz, mert már a fickója is alig ússza meg élve a kísértettel való találkozást.
Végül, nagy nehezen sikerül összeszedni a hihetetlen történetet: a hulla egy régésznőé, akit Dél-Amerikából szállítottak a kórbonctanra, ám halála előtt már kurvaként kereste a betevőt… (Hehe, mindenféle perverzióra hajlandó volt!!!). Állítása szerint feltárt egy azték tömegsírt, amelyben 50ezer feláldozott testet talált… Aztán megőrült, és mielőtt egy diliházban megölte magát, ócska ribanc lett, aki megaláztatta magát mindenkivel… (Én mé’ nem találkozok ilyenekkel???)
Szóval megháborgatott termékenységisten szállta meg a testét, hogy kibasszon vele. A feladat pedig adott Alisonnak: rendbe kell tennie a dolgokat, mielőtt ő is megszívja.
Hát ennyi. Leírva nem is hangzik rosszul, de azért ne kezdjünk ünnepelni egy újabb 10-ből 10-est.
Mint fentebb már említettem, a megvalósítás elég pocsék, ha ezzel a sivár hullaházak légkörét akarták így bemutatni, az oké, de vajon miért bujkált bennem folyton valami olyan érzés, mintha egy 80-as évekbeli filmet néznék? Néha unalomba fullad, előfordult, hogy elkalandozott a figyelmem közben, és úgy rángattam vissza magam a filmhez. Márpedig ez egy horrornál elég nagy hiba. A történet maga tucat, ilyet bármikor kiizzad magából bárki, ha felkérik rá. Engem miért nem???
Pozitívum, hogy az effektek nagyon jók lettek. Nehéz is lett volna elcseszni, ugyanis valóban hullaházban forgattak, és valódi holttesteket használtak a filmben. Néha kimondottan olyan, mintha egy oktatófilmet néznénk a boncolásról. Esetenként elundorított, amikor szereplőink hullakádban kotorásztak, az tényleg randa volt, főként, amikor még alá is merültek a lében… A szereplők hozzák az amatőrfilmesnél alig jobb szintet, a két főszereplő filmsorozatokban remekelt eddig nagyrészt, és gyanítom, nem is kapnak soha Oscar-díjat. (Bár a csaj kapott egy „Horror-díjat” a fesztiválon, biztosan azért, mert kellett valakinek adni, no meg elég kellemes a külseje, én is díjaznám…)
Összehordtam itt pozitívumot, negatívumot egyaránt, kérdezhetnétek, mi a retket is akarok mondani tulajdonképpen? Csak annyit, hogy azért nézd meg, még mindig jobb, mint néhány mainstream mozi. Speciel a Max Payne helyett inkább ezt ajánlom. Egyszer érdemes leülni vagy heveredni egy üres délutánon elé, és végignézni.
Utóírat: égető kérdés, mi a faszt kerestek az aztékok Braziliában? Tudtommal bőven a Mexikói-félszigeten tengették életüket.
10/5

2008. december 6., szombat

Re-Animator - Az újraélesztő - Re-animator (1985)



1985, Zürichben történt, hogy Dr. Gruber meghalt, de egy lelkes tanuló orvosnak sikerült felélesztenie halottaiból. Igaz, túl sok újraélesztőt kapott és kirobbantak a szemei. Hát igen, nehéz az ifjú doki sorsa. Repítsük is gyorsan a fiatal és különc Herbert West - et Amerikába, ahol folytathatja is ámokfutását, és albérlő társra lelhet bizonyos Dan Cain személyében. Hát, ez a West gyerek nem sokat tétlenkedik, hogy bebizonyítsa mekkora egy arcba mászó alak. Gyorsan el is kezdi furcsa ténykedését.

Sokunkat foglalkoztat, miként is lehetne elkerülni az elkerülhetetlent. Mellőzni a találkát a kaszással. A kozmetikai cégek meg is tesznek ennek érdekében mindent. Nagy varázslóink is megpróbálták kikeverni a saját élet-elixírjeiket és valljuk be, mi is szeretnénk ha, léteznének orvosságok, csodák. Megannyi történetből tudhatnánk, nem vezet semmi jóra, ha az életnek nevezett valami tűrőképességét tesszük próbára. Tehát, ne kísértsétek a sorsot, semmi zöld trutymó kotyvasztás a garázsban! A film ötletét adó H.P. Lovecraft mű nem ma íródott és az 1900-as években játszódik. Igaz, a film se egy mai gyerek, de még ma is aktuális., hála a zseniális alapanyagnak. Szóval térjünk is vissza a történethez, ami nem is játszódhatna máshol, mint Amerikában,(észrevettétek, hogy MINDEN itt történik, itt lesz árvíz, itt élednek fel elfeledett őslények, meg szabadulnak el vírusok és ide szállnak le ufo-k).

West valamiért vonzódik a halottakhoz. Legyen az ember vagy állat, és ennek gyorsan tanúbizonyságát is teszi, a ház macskájával. Tudjuk, az első lépés a legnehezebb. Dan este furcsa zajokra ébredvén lemegy az alagsorba. Azt mondják a macskáknak kilenc élete van, vagy lehet csak ez a West gyerek rosszalkodott? Mindegy, sok mindenre jó a baseball-ütő. Ezek után láthatjuk, hogy a szer hatására megint feléled a macska (már csak hét élete maradt), persze a cica morcos, és én sem nevetnék, ha ilyen állapotban lennék. West, és újonnan verbuvált kispajtása lebuknak, hogy milyen ördögi dolgokat művelnek, ezért udvariasan megkérik őket takarodjanak el az egyetemről. Egy észérvekhez szokott embernek, mint amilyen a dékán, nehéz elfogadnia az efféle dolgokat, és különben is, ez egy ilyen film. Miután eltanácsolják a srácokat, végső elkeseredésükben, hogy bizonyítsák igazukat, belopóznak a hullaházba. Szabad a gazda! Bizony, élesztgetni akarnak. a siker elkerülhetetlen, igaz picit zabolázhatatlan lett az alany, és mivel most nincs kéznél baseballütő, jó lesz az orvosi flex-gép is.
Dr. Carl Hill (hőseink ötlettelen tanára) rájön a turpisságra (ha még nem említettem volna, ő is plátói szerelmet táplál Dan szerelme Megan iránt), ezért halnia kell. Így ő is gyorsan elhagyja sorainkat. Igaz, még egy kísérlet hátra van. A hatóanyag tényleg hat, viszont minden más kicsúszik hőseink kezeiből. Az újjáélesztett Hill doktor szó szerint fejvesztve menekül West szérumával és Megan is, pedig nem hiszem, hogy menni akart. A dokinak saját tervei vannak. Jöhet is a finálé. Elég érdekes, amikor a patológián felkelnek a különböző balesetben elhunytak. Végül is minden jó, ha jó a vége. Vagy nem is……

A film tele van vicces jelenetekkel. Tényleg sok poén van benne. Még ma is, ennyi idő
elteltével is élvezhető mű, Lovecraft kitűnő alapanyagot adott a filmnek, persze átértelmezték
rendesen. Ez az a film, amelyik időnként visszakívánkozik a dvd-lejátszóba. Nagyon véresre sikeredett, nem’tom eldönteni melyik durvább a brutalitás vagy a brutális történet. Tényleg nem véletlen a tv-ben a 18-as karika. Hehe. Ötletes, csak másolni lehet. Nagy hatással volt az akkori rock zenére, a popkultúrára, a szabadkőművesekre ,a fejlődésemre meg még a halál tudja kikre.
Olvastam a film alapötletét adó novellát, ennek tudatában engem nem zavart a történeti hűség mellőzése, mert remekül van megoldva a film minden egyes perce. Méltán lett kultikus darab. A történet megélt még két folytatást. Remélem senkinek nem jut eszébe előkapni ezt a filmet is a cilinderből és valami észvesztően szar remake-t forgatni belőle!
10-ből 11. Ámen.