2008. szeptember 16., kedd

Wanted - Wanted (2008)

Manapság az ember igyekszik elvárások nélkül beülni egy filmre, ha nincs elvárás nincs csalódás.
Azon kevés emberek közé sorolom magam, akik ha meglátják bradpittbullné Angelina Jolie-t akkor először nem erotikus dolgok jutnak az eszébe, pedig valljuk be sokakat ez vonz a nézőtérre. (meg a bűvös szavak: romantika, vér, erőszak, halál, szex, Tündi, Győzi)
Hála az egyik hivatalos filmekkel foglalkozó lapnak, volt akkora szerencsém, bérmentve premier előtt megtekinthettem többedmagammal eme remeket. (Amikor az ember reméli szerencséje lesz az ingyen-jeggyel, akkor kezdhet imádkozni, hogy hülye picsáknak ne legyen szerencséje) nem hatott az ima…Talán legközelebb majd megpróbálkozom a fekete mágiával.

Amikor először hallottam a "Wanted"-ról, azt hittem valami western film, egyből beindult bennem a nosztalgia: sok pénz, élve vagy halva felírat. Gyermekkoromban rajongója voltam az ilyen filmeknek (céllövöldés cowboy-kalap, műanyag pisztoly, rajzolt bajusz, minden nap farsang!), de ma már nem hatnak rám ilyen csalfa dolgok. Mint kiderült, van remény, mert a forrásom szerint egy nagyon jól sikerült képregény-adaptáció készült. Azt is tudni vélte, a rajzolók ragaszkodtak a történet hűséghez, ha megérjük és végre kiadják nálunk is majd a képregényt, meggyőződhetünk róla. Ekkor már lázban égtem képregény-fanatizmusom révén, meg hála az itt-ott látott beharangozóknak, tűkön ülve vártam a bemutatót.
Itt ért egy kis hidegzuhany, a rendező kilétéből kifolyólag. Aki esetleg nem tudná, a rendező az "Éjszakai őrséggel" és a folytatásával már bizonyított Orosz Timur Bekmambetov. Akkor én, a naiv hittem ama híreknek, mekkora ász ez az őrséges film, meg a mester, a nagy Tarantino ajánlása is közrejátszott, de bevallom, abba a 3 filmbe tartozik, amit nem bírtam végigülni. Az igazsághoz hozzátartozik az is, hogy én végigszenvedtem volna a még fennmaradó bő egy órát, de párom leolvashatta az arcomra kiült japán rémfilmek fehérre mázolt arcú hőseit megszégyenítő döbbenetet.(de lehet csak szájam széle rángatózása zavarta kissé) Eme előzmények hatására már csak félve mertem remélni valami jó is kisülhet a dolgok állásából. De a szerencse,mint olyan közhely forgandó, és Valaki úgy gondolta rábízza ezt a nagyszerű feladatot és kap egy szeletet a nagy lehetőségből, ha meg elbukik, majd jól hazazavarják. De Timur, mint a legkisebb királyfi, kiállta a próbát és a nagy álomgyár is olajozottan teszi a dolgát.
A bevezető részben megtudjuk ki az a pancser Wesley Gibson, valamint azt mitől is szuper bérgyilkos a szuper gyilkos. A mátrix-os hasonlat azt hiszem nem durva a nyitójelenetben látható akció leírására. Bérgyilkosunk simán átugrik egy toronyházból egy másikba,közben golyózáport zúdít az ellenfelekre. Csak Neo és népes csapata csinálta szebben. Timur Bekmambetov itt már felvillantja a rá jellemző megoldásokat, különösen impozáns, ahogy végigkövethetjük a golyó útját a fejlövéstől a fegyvercső végéig. Igen, visszafelé!
A főbb szereplő Wesley, a balek. A legjobb haverja dugja a nőjét, nem a főnök kedvence, igazi vesztes, mint sokan közülünk, de egy mesébe illő fordulat révén Jolie (hősünk későbbi mentora), megmenti Wesley életét, plusz megkapja apja megüresedett állását a Szövetségnél (álá Gyilkosság rt. Gengszter Zoltán módra). Legalábbis a káromkodások száma hasonló, később biztos lesznek fanatikusok, akik majd jól megszámlálják a filmben elhangzó baszki szavunkat.
A Wesley életét bemutató kockák alatt dübörög a zene, a kedvenc bandámtól, amit én hatalmas mosollyal konstatáltam. Ekkor már eldöntöttem Bekmambetov most sikeres lesz nálam és döntésemen a későbbiekben sem kellett változtatnom.
A Szövetségnél (az álca egy szövő-üzem) létezik egy nagy szövőgép, ahol elméletileg a Sors kidob neveket és megmondja kinek kell halnia a kisebb rossz érdekében. A cég fejét Morgan Freeman képében látni. Hősünk átesik egy gyors kiképzésen, majd az első gyilkosságon. Persze ekkora már szereplőnket kételyek emésztik, de lelki civódását nem akarom mindignevetekmásokonsebestyénbalázsegyüttérzőmónika módra kitárgyalni. Lelőném a poént, ezért nem szeretném jobban kifejteni, mert meg kell nézni a filmet!
Persze a film végére még marad egy csavar, amit bárki kikövetkeztethet akinek 2-nél több agysejtje van, persze sejthető a végkifejlet. De ez így jó, pont így kell lennie, elég sok rendező lophatna Timur és csapatától. Én úgy éreztem nincs felesleges üresjárat, néhol alábbhagy a lendület, de amikor megint erőre kap akkor rohan mint a meszes. Nem volt olyan–miko lesz mán vége-érzésem egyszer sem.
Azt hiszem amit kapunk azt nevezhetjük látvány-orgiának és ha eltekintünk a gravitációt meghazudtoló akcióktól, mert sok ilyen akad a filmben - pl. a golyó kikerüli a cél és a fegyver csöve közötti akadályt, a légyszárnyának lelövésétől, az autó a másik teteje felett repül el (fejjel lefelé) és úgy lövik le a célszemélyt (de valljuk be nyugodtan Alec Baldwin filmekben láttunk már sokkal szarabb dolgokat is) - de hát könyörgöm, ez egy képregény-adaptáció!!! A rajzolt világban pedig elég gyakran előfordulnak ilyesmik.
Sajnos ezeket a tényeket biztos nem tudhatta a tőlünk nem elég messze ülő, jóindulattal is csak sötét cafrangos kiszel tündi-hasonmásnak nevezhető hülye picsa, mert hallótávolságon belül tett fel ostoba kérdéseket Johnny Bravo méretű hercegének. Ha meg csendben volt, akkor nyomkodta king kong-tól kapott mobilját. Azt hiszem itt lettem szadista…..
A filmben látható módon én is szétverném az arcukon a klaviatúrát, úgy hogy közben a billentyűkből megformálódjon a fuck you felirat.

Timur rendező talán kárpótolt az életemből elvett 1 óráért és Talán megtudom neki bocsátani az Éjszakai őrség okozta szájremegést és ha még egy ilyen fasza filmet csinál nem lesz öri-hari.
Végre egy film,ami nem akar mást, mint szórakoztatni!
A koncepció ötös, a látvány csillagos nyolcas, a szereplőkkel sincs különösebb gond. Pörgős akció pazar látvány világgal. Akárhogyan is számolom, az annyi mint 9 pont.
Kötelező!!!
Ámen.

2008. szeptember 8., hétfő

A köd - The Mist (2007)


Végre betarthatom ígéretemet, miszerint írok néhány keresetlen szót a „The Mist” című produkcióról.
Jó egy hónapja kezdtük el nézni Rakival egy álmatlan éjszakás műszakban, de aztán a sors úgy hozta, hogy a munkaidő lejárt, a film pedig még nem ért véget, de lelkierőm viszont nem volt a maradék majd’ egy óra végignézésére azóta sem mostanáig, megkímélvén magamat néhány dühkitöréstől, és szürke agysejtjeim pusztításától.
Ámde szociálisan érzékeny vagyok, és kötelességtudatból végignéztem, hogy leírhassam nektek, mitől óvakodjatok…
Azt hiszem ez már kezdetnek elég sokat sejtető beharangozás, ugye?
Pedig minden adott volt: egyik kedvenc íróm (Stephen King), egy jó rendező, aki eddig minden King könyvet, amelyhez hozzányúlt, nagy sikerrel ültetett át mozgóképre, továbbá sejtelmes és horrorisztikus történet.
A bibi viszont már ott elkezdődik, hogy vajon mi a fenének kellett egy rövid novellát kemény két órában (kicsivel még több is, omájgád…) elkészíteni? Még a szokásos 90 perc is sok lenne ennek a sztorinak. Szerény véleményem szerint jobb lett volna, ha mondjuk a „Horror mesterei” sorozatban kapott volna egy órácskás részt, de valószínűleg a rendező valamiért nagy dobásnak hitte ezt az egészet.
Mostanság lett divat King rövid történeteit is filmre vinni, amelyek érthetően nem igazán sikeredtek. (A többi sem különösebben). No de ez nem az író hibája, hiszen a papíron ütnek a sztorik, csak biztosan nehéz felfogni, hogy azért nem kellene minden 3 oldalas történetből mozit készíteni. Lássuk csak, ott volt a „Golyó – Riding The Bullet”, aztán az „1408”. Mind egy órával hosszabb a kelleténél. Tölteléknek pedig a forgatókönyvfirkász telepakolja hülyeségekkel, unalmas háttértörténetekkel, mer’ majd eladja a filmet a nagy író neve. Nos, a dolog nem különösebben működik, legalábbis nálam.
És kanyarodjunk is vissza a kritika témájához, kezdésnek azzal, hogy a rendezője és forgatókönyvírója Frank Darabont. Kellemes izgalommal töltött el a film megtekintése előtt, hogy nem kutyaütő lesz a készítő, hiszen ő már bizonyított, hogy igazán nagyszerűen tudja vászonra adaptálni Királypisti műveit. Gondoljunk a nagyszerű „Remény rabjai” - ra, vagy a sikeres „Halálsoron” – ra.
Úgy látom, melléfogtam. Vagyis nem csak én, hanem Darabont is. Nem tudom mit képzelt, nem értem a motivációit, hogyan és miért kellett egy ilyen klisés és fárasztó két órát összedobnia. Értem én, hogy alacsony költségvetés, mert ugye horror, azt meg biztosan csak a primitív tuskók nézik… Értem én, hogy azt hitték, majd eladjuk a nevekkel (hát nem a színészekével, az is biztos)… Frankie haver nagyot akart alkotni, és majd ő aztán tesz bele mondanivalót, olyan lesz ez emberek, mint Romero – zombi filmjei, csupa társadalmi kritika a sokatmondó fajtából. Ezt is elbaszta.
De jöjjön a baltanyélszerűen egyszerű történet, amely, mint mondottam, a papíron egy kellemes kis borzongós história volt, mindenféle dögunalmas bonyolítás nélkül, az volt, aminek az írója szánta.
Tehát: nagy vihar érkezé, majd elvonulá, és főhősünk elindul a kicsiny gyermekével és szomszédjával reggel a környékbeli kisváros Teszkójába. Megy a vásárlás, majd egyszerre bazi nagy köd kerekedik, amelyen átlátni is lehetetlen, max másfél méterre. Váratlanul beront néhány faszi, pánikba esve, miszerint a köddel valami furcsa lények érkeztek, akik reggeliként tekintenek az emberekre. Bezárkóznak a csupa üveg hiper-szupermarketbe, és megkezdődik a harc a randa pterodactylus-szerű madarakkal, meg az óriásbogarakkal és különféle szörnyetegekkel. Hogy a helyzet még bonyolultabb (haha) legyen, a bent tartózkodók között van egy bigott vallási-mániákus picsa is, akit érthetetlen módon senki nem pattint szájon, mint ligeti kurvát a körhinta, hanem hagyják, hogy mindenkit megfertőzzön a hülyeségével… Jönnek az akciók, majd néhány kiemelt szereplő meglép a végén, hogy a mostanság a filmekben kötelező csavar után a DVD-t elhelyezd a polcodon, és csak azoknak add kölcsön, akiket nem igazán kedvelsz.
Dióhéjban ennyi, és tényleg ezek után joggal teheti fel a kérdést a kedves olvasó, minek kellett erre 126 percet pazarolni?
Már a film elején furcsa bakugrás volt, hogy a bevásárlók egy része nem hiszi el, hogy van valami veszély a ködben, de azért a gyermekeiért zokogó és indulni vágyó nőt mégsem akarja senki hazakísérni. Gondolom ez valami nagy szociológiai-tanulmány akar lenni, de helyette csak egy értelmetlen mozzanat lett.
Hogy aztán kitöltsük a filmszalagot, több mint fél órán át élvezhetjük (de komolyan, bazzeg!!!), hogy vitatkoznak a jóemberek, hogy igen, kimegyünk, de nem, ne menjetek, mert megdöglötök. Az ad absurdum pedig, hogy miután a raktárba, vagy hova a faszba bemászik egy csáp, és jól megöl valami alkalmazottat, utána sem hiszik el az igazságot. Na ez már az agyrém. Nem beszélve erről az első rendkívül izgalmas akcióról. Csáp jön, elkapja hülyegyereket, és mindenki szanaszét heverészik, és elnézi az egészet. Amikor végre akcióba „lendülnek”, az is vagy öt perc, holott egy ilyen dolog másodpercek alatt zajlana le a valóságban (már ha jönnének a csápos gecik egy másik dimenzióból…). Valaki felkel, elbattyog lassan a tűzoltószekrényben pihenő fejszéért, és visszaballag, amikor már késő. Mindezt annyira vontatottan, hogy komolyan megfordult a fejemben, hogy valami titkos mondanivaló lehet ide bújtatva, és szándékosan hagyják elpusztulni az ifjú bolti alkalmazottat, biztosan lassan töltötte fel a polcokat, vagy beleköpött a bevásárlószatyrokba.
Aztán újabb gyors akció következik, amikor is ráébrednek, hogy az üzletbe betört lényeket tűzzel el lehet pusztítani. Rettegés, izgalom, kapkodás, fáklyakészítés, ejj már no, valaki adjon tüzet… És eltelik majd tíz perc, amíg valaki megszánja. Ha rágyújtani akart volna, akkor is hamarabb kapja meg az áhított öngyújtót… Röhej.
De ami feltette erre az egészre a koronát, az a kameramozgás. Olyannyira irritálóan gagyi, mint valami harmadosztályú reality-komédia, vagy egy német-TV filmsorozat. A „zoom-effektek” ilyetén való alkalmazása néha habzó szájat idézett elő nálam. Gondolom, ezzel valami valóság-, vagy dokumentum jelleget akartak adni az egésznek. Nem sikerült.
De nincs még vége. A legfőbb fájdalmat a vallási őrült hölgy okozta, olyannyira, hogy ki kellett néha kapcsolnom kínomban pár percre a filmet, annyira klisés és irritáló volt. Az már fel sem háborít, hogy a hollywood-ban kötelező kereszténygyalázás folyik a filmben, de legalább csinálták volna rendesen. De borzasztóan szar lett. És két nap alatt odáig fanatizálja a bentragadtakat, hogy már embert is áldoznának… ANYÁD. Még a „Legyek urában” is jó időbe telt a lakatlan szigeten a kölyköknek az ilyen szintű őrület, itt két rövidke nap elég volt. Ez ismét baszott nagy drámai elemzése akart lenni az emberiség civilizációhoz való viszonyáról, legalábbis ezt akarták érzékeltetni bizonyára, iszonyat.
A szájbarágós „katonai-kísérlet” duma a dimenziók megnyitására, már említésre sem méltó. Nehogy törd a fejedet valamin is, mindent elmagyarázunk. Mennyivel kellemesebb lett volna, hogy csak úgy megesik a dolog… Tudjátok, ahogyan a valóságban is: egyszerre csak megtörténnek az események, magyarázat nélkül. Nem. Nem hagyunk kitöltetlen részt a fejecskékben, nehogy elgondolkodj esetleg, jó annyira nem töri a fejét az ember ezen, de nyugodtan lehetne továbbgondolni. Francokat. Egyé’ popcornt, és mi majd a szádba adunk mindent.
Szóval ennyi. Nem javaslom megtekintésre. Sajnálom. Stephen King jobbat érdemelt volna, és mi is. De ezt kaptuk, erőltetett gondolatok, vontatott események, kitalálható csavar a végén.
10-ből 1. Szigorú, de igazságos.

Utazás a Föld középpontja felé - 3D - Journey to the Center of the Earth 3D

Könnyed esti szórakozás. Moziba be, 3D-s szemüveget fel...
Most, hogy elcsendesedni látszik az Indiana-láz, teret kaphattak az egyéb kalandfilmek is.
Eme filmek egyik előfutára a Jules Verne azonos című műve alapján forgatott Utazás a Föld középpontja felé. A történet szerint Trevor (Brendan Fraser, múmia-filmek) egy reménytelen sorsú egyetemi tanár, tudós, éppen megszűnőben lévő állással.
Ámde érkezik a felmentősereg, Trevor unokaöccse, Sean (sorozatok) képében, aki segít Trevort kirángatni az apátiából, igaz, akaratán kívül. Trevor kezébe kerül eltűnt testvére Max régi könyve, és íme meg is kaptuk a hiányzó láncszemet.
Irány Izland, ahol Max eltűnt a föld színéről. Itt persze megszerzik a még mindig hiányzó kötelező 3. elemet; a nőt. Persze kiderül, hogy Hannah (sorozatok) a hegyi vezető is fontos kapocs. Mivel a földlemezek pontosan úgy állnak mint tíz éve Max eltűnésénél, itt a megfelelő pillanat, kiderülhet a nagy titok. Irány a Föld mélye, tadadamm….
Sokan igyekeztek már a történet adta ötleteket kiaknázni több-kevesebb sikerrel, láttunk már ütősebb kalandfilmeket. Sok a hasonlóság az Indiana filmekkel, de nem zavar, mert a megoldások elegánsak. Én inkább tisztelgésnek vettem a nagy előd előtt, sőt értjük mi a tréfát.
A történet tele van viccesebbnél viccesebb helyzetekkel, persze a látvány is lenyűgöző hála a modern kor adta új lehetőségeknek.
Különböző helyeken lehúzták a filmet,de előző kritikám nagyon negatívra sikeredett,e zért most nem tehetem meg ismét, különben is - szerintem aki a többi helyen irt kritikát, vagy film ajánlót, az nem is látta a filmet, mert lehet, hogy sok a hasonlóság az Indy filmekkel, de nem olyan rossz film ez kéremszépen!!!!
Aki teheti 3d-ben nézze meg.

2008. szeptember 1., hétfő

Black Belt ( 2007 )


Jómagam az ezeddig látott japppán produktumokat mindég kettős mércével vizslattam. Vannak eccer a nagyszemű démonimádó csöcsös-faszos iskoláslányok, faszvégződésű csápokkal garázdálkodó monszterek, házméretű harcirobotok 14 éves purgyékkal a pilótafülkében, városokat szétbaszó űrszörnyek, robotruhás rendőrlányok vs mutáns robotok, bukake.. stb ( akármit láttam ezeddig, robot mindenben volt - kivéve a bukkake-t, bár a fene tudja manapság miket mívelnek odaát... - . Japppánban még a kibaszott pókembernek is van robotja... köszönet érte Csabának, hogy felhívta rá becses figyelmem. ) .

Másrészről megaztán amott vannak a szamurályos, jakuzás meg egyéb fődhözragadtabb témájú dolgaik - persze rajzfilmekből is volt szerencsém, minden fentebb részletezett jellemvonást nélkülöző, hétköznapi, egésséges szekszuális érdeklődésű közember számára is élvezhető alkotásokkal is tanálkozni: Akira, Csihiró szellemországban, Jin-roh the Wolf Brigade ( meg beztos van még vagy ezer ilyen szar, de most nem fogom felsorolni ). Nomeg nembeszélve a kislányos-kisfiús horrorfímjeikről amiket aztán a nyugat meg jól feldolgozott: Kör, Átok fenetuggyamégmi... ( amit azér hozzákell tenni nem először művel, mert rengeteg régi hírös és egyébként fasszájos veszternfilm, nem egy esetben - és nem egy esetben egy-az-egyben - japppán múviról lett lekoppintva pl.: 7mesterlövész-7szamurály ; Egy marék dollárért-Jojimbo stb... ) No emez, irományom témáját képező film, hál'Istennek ez utóbbi, fődhözragadt múvik sorát erősíti, internetmúvidatabéz szerint pedig egyésszen pontosan a "akció-dráma-sportfilm" :) kategória passzol reája. ( robotok nincsenek benne... )
A filmeleji narrátor szöveg szerint valahol 1932 környékén járunk Japppánban, a katonaság rendőri irányítás és reakció nélkül gyakorlatilag azt csinál amit akar. Aztán meg ebből a szarból kiemelkedvén ott vannak filmünk központi figurái, a karate művészetét mívelő jómunkássemberek ( beszélnek itt még valami Mandzsúriai bábkormányról is, de sajnos vajmi piszok szar feliratot sikerült csak találnom a filmhez, japppánul meg egyáltalán nem tudok, ezenfelül történelem tudásom meg oly fenemód hiányos e téren, hogy sajnos képtelen vagyok bétömködni véle a felvezető sztori emigyen keletkező réseit... ). No ezek után nem nehéz kitalálni, hogy a múvi kulcsszereplői is eme két nagy csoportból fognak kikerűlni... lesznek itten ugyebár gonosz és korrupt katonaembörök, illetve viráglelkű ( meg kevésbé viráglelkű ) karatékák, meg lészen majd leányrablás, leánymentés, parasztembörökkel aljaskodó jakuzák akiket szintén jól megkaratéznak.
Aki egy kicsit ösmerős a régi szamurálykodós fílmek terén, annak az emigyen felvázolt történet nem sok újdonsággal szolgál, ami nemis nagy baj, hiszen a fílm maga nem lebilincselően eredeti történettel, vagy lélegzetelállító színészi játékkal próbálja lekötni az ecceri embör figyelmét ( ráadásul a film két főszereplője "Taikan" és "Giryu", maguk nem hivatásos szinészek, hanem a hétköznapi életben is karatéval foglalkoznak, ráadásul nem cigány módon... az egyik 6. dan-nal ( Naka Sensei ) míg a másik 5. dan-nal ( Yagi Sensei ) kalimpál. ), hanem magának a - korábban említett - harcművészetnek, lehetőségekhez mért hiteles és látványos bemutatásával, ami - bár nem konyítok hozzá fikarcnyit sem - érzésem szerint sikerült. Látványos pediglen annak ellenére, hogy nincsenek benne összevissza röpködő-pattogó kungfumajmok, nem dobálják egymást házakkal és nem basznak szét ököllel hegyeket, pusztán csak egyszerűnek tűnő, mégis figyelemreméltó mozdulatokkal mutatják meg, mifán terem a karatéjozás. A harcok kb. egy-két ütésváltás után véget érnek: valaki támad, aztán jól lecsapják ( rúgják ) mint az ökörrépát ( és egy-két jelenetet leszámítva nincs vér az egész fímben )... így a főhős és a főgonosz félóráig tartó eposzi párharcát is nyugodtan ellehet felejteni. Sőt, a film végén pont ugyanazon iskola két legtehetségesebb tanítványa küzd meg egymással életre-halálra azért, hogy kinek jár jogosan a mesterük örökségét jelképező "fekete öv" és egyikre sem lehet mondani, hogy no ez most a faszagyerek az meg a velejéig ívül...
Vagyon ugyebár ez a Giryu gyerek, egy málészájú pöcs aki feltétlenül szót fogad mesterének és csak védekezésre használja azt amit megtanult, de ettől még nem lesz pozitív szereplő, csak egy naiv hülyegyerek aki egy párszor jó rá is baszik erre a film során ( egy alkalommal pedig pont Taikan haverja húzza ki a szarból, aki meg közben jól rákapott a szakéra meg a kurvázásra... ehe ehe ).
Aztán ottvan Taikan, aki meg ellentmondva a vén kohedárnak, a maga módján értelmezi a karate lényegét oszt jól csatlakozik a sötét oldalhoz és beáll katonasághoz instruktornak, meg segít egy ottani figurának elkergetni más karateoskolákat, hogy a katonaság megszerezze a gyakorlótermükként szolgáló épületeket, ahol majd az ipse a későbbiekben bordélyházakat kíván üzemeltetni... és nem azért mert velejéig gonosz, hanem mert - saját megfogalmazása szerint - a világ rossz dolgokból is áll, csak akkor lehetünk igazán erősek ha ezeket szintúgy beengedjük az életünkbe, csak így lehetünk teljes emberek.


Nopersze a film előrehaladtával elkerülhetetlenné válik, hogy összemérjék erejüket és kiderüljön, hogyakkormost kinek is vagyon igaza... a végén meg jól megvilágosodik mindenki és fény derül a dolgok csínnyára meg bínnyára, de ami legfontosabb: elcsépelt, nyálas, köpedék halívúdi heppiend nélkül.

Tréler

Esély a halálra - The Deaths Of Ian Stone (2007)


Rossz, amikor az ember leül filmet nézni és pár perc után tudja, amit néz, el sem kellett volna kezdeni.
Bocs ezért a bevezetőért, senki kedvét nem akarom elvenni sem a soraim elolvasásától, sem a film megtekintésétől (én sem szoktam mások véleményre adni film nézésnél, amit szeretnék úgyis megnézem)...
Hát akkor:
Rögtön a film elején megtudjuk, hősünket rossz előérzet gyötri, ráadásul ez nem az ő napja.
Pár elcsépelt filmes séma, hátborzongató zene, eső, sötétség, magától lengetőző hinta (valahol már láttunk ilyeneket), aztán hősünk gyors halált hal, valami ismeretlen rém megcincálja, de minő meglepetés, mégsem marad halottaiban, snitt, és mintha semmi sem történt volna főszereplőnk tovább él, de mint kiderül, ilyenkor mindig megváltozik valami, itt már kezdhet az embernek leesni, valami nem stimmel.
A történet szerint hősünket megöli az ismeretlen mindig visszatérő lény a legkülönfélébb módokon (el is gondolkodtam ,hogy lehet ilyen hülyén meghalni) a repertoár: kaszabolás, átdöfés, megbolondítva nyakmetszéssel, metró elé ugrás (kétszer is). A lények, mint később megtudjuk, az emberek félelme révén érik el, hogy ráncaik kisimuljanak,
Tiszta "Szörny RT". Szóval a főszereplőnk folyton meghal, sajnos a történet előrehalad és én (Remélem, ezzel nem vagyok egyedül!) egyre csak kívántam Ian Stone halálát, de a nyamvadt minduntalan feltámadt, vártam, hogy ömöljön a vére, de mindig feltámadt...
Aki szeretné eme remekművet megtekinteni az a következő NÉGY sort, ne olvassa el!!!

A film végére kiderül hősünk is egyike a furcsa lényeknek, csak kitaszították társai, mert ellenük szegült, bizony, nagy csavar!!! Ráadásul az egyik nem-annyira-rossz-szörny, még
a szánkba is rágja, a film felénél, hogy kicsoda és miért menekül az Ian néven futó pasi,
nehogy nagyon elveszítsük a fonalat.

A történet, mint olyan, nem rossz, tudom nehéz már új dolgokat kitalálni, minden ötletet leforgattak, csak sok az ismerős momentum, tényleg sok, innen kezdődik a fanyalgás, néhány megoldás véresre sikerült, ahogy az ember elvárná, a film vége felé már mátrix-koppintás gyanús, de sok a hasonlóság a "Pillangó-hatás" című alkotással is.
A trükkök nagyon rendben vannak, de a film szörnyei bármelyik délutáni matinéban elmennének, nem elég félelmetesek, főhősünk (amikor nem ember) picit más karakter, gondolom, így akarták érzékeltetni a jó oldalt kinézetre, mint az "Angel" sorozat átváltozott főszereplője másnaposan.

Nem is tudom, hol fejezzem be, igyekeztem az első kritikám negatív hangvételén javítani. De nem sikerült, szerettem volna megnézni ezt a filmet, nekem nagyon sokat jelentett, hogy a nemrég elhunyt Stan Winston Produkciója ez a film, de sajnos ez úgy látszik nem garancia egy mozira, ha a világ egyik legnagyobb filmmágusa adja hozzá a nevét. A zene kellemes, ez pár plusz pont, ha valamelyik most futó divatos sztár-fözöcskés műsorban lennénk akkor is csak egy sima három pontot adhatnék.