2008. július 27., vasárnap

Megérzés - Premonition (2006)

Kedves olvasók. Hiba történt. Tulajdonképpen nekem a „The Mist”, azaz a „Köd” című filmről kellene most írnom, (azért írtam angolul a címét, mert van egy rendes Köd is, a „The Fog”, nem mert sznob fasz vagyok), de sajnos félbeszakítottam a megnézését, és nem sok ingert érzek arra, hogy folytassam, esetleg hányingert. Majd nemsokára bővebben.
Tehát közben inkább megnéztem a „Megérzés”, azaz a „Premonition” című filmet.
A mozi thrillerként van eladva nekünk egyszerű embereknek. Azt is vártam.
Nem az, ezt már most leszögezem.
Tehát: adott a főhősnő, Linda, akit Sandra Bullock alakít, aki valamiért taszító és vonzó is egyszerre a szememben, nem t’om miért. De mindenesetre a repedtsarkú Fűr Anikó szinkronja gecijól illik hozzá. Itt jegyzem meg, mert fontosnak érzem, hogy „Robotzsaru” kollégám, aki marha vicces, lefordította a nevét: „Bikazár Szandra”. Puff.
Szóval még mindig ott tartunk, hogy Linda, aki egy elég unalmas házasság tagja, és két kislány szülője, egy napon rossz hírt kap. Meghal a férje. Autóbaleset érte. A szörnyűség után fáradtan rogy kanapéjára és elalszik.
Reggel felébred. A párja mellett. Mert él. És mintha mi sem történne, folyik tovább az életük és a napjuk. Este lefekszenek… És reggel…
Na? Vajon hogyan ébred? Kedvese temetésének a napja van. És így tovább, újra és újra, másnap ismét él, aztán ismét halott. Linda lassan ráébred, hogy rendszer van a jövőbelátásban, és kiszámolja, hogy melyik nap is lesz, amikor ura elhuny. Elkezdődik a hajsza, hogy megmentse őt, de többet nem árulhatok el.
Nehéz leírni a tartalmat, komolyan. Bonyolult egy kissé, de olyan jó kis idegesítő film, már jó értelemben. Eleinte lassan csordogál a medrében, de aztán beindul.
A színészek faszák, a cselekmény kissé zavarosnak tűnik, ámde egy idő után megragadja az embert, és rájön, mi a stájsz.
Azzal kezdtem, hogy nem thriller. És nem. Inkább misztikus dráma. De ez nem baj. Pedig, ha ezt írják az ismertetőjében, akkor nem töltöm, akarom mondani…khm, nem veszem meg..
De nem bántam meg. Izgalmas és szomorkás film. Javaslom megtekintésre.
Itt a trailer, de ne higgyetek neki, nem akciódús és körömrágósan izgi popcorn-mozi.
http://www.youtube.com/watch?v=3PfY_1wMfLo
10-ből 7,5. Mert jó.
Látjátok feleim, nemcsak a horrorra gerjedek.
És a Story TV-n most „The Cure” koncert megy… És ez JÓ.

2008. július 25., péntek

Ultraviola - Ultraviolet (2006) - Egy ultra jó segg egy ultra szar filmben


















Ez a test megér egy estet?




A jó öreg Földön már megint kitört egy vírus, természetesen a gondatlan emberiségnek (emberi-seggnek) köszönhetően. A vírus pusztítóbb, mint a Heroes látomása (kritika kedvenc sci-fi sorozatomról később) az emberek egy része afféle mini-vérfarkassá változik. Hogy ez miért lenne rossz az emberiségnek, nem derült ki, mindenesetre a gonosz fasiszta kormány, élén a "farkas mosolyú mini duce-vel" (még mindig ezek az elkúrt, elbaszott '68-as komcsi-újbalos klisék - miért nem látom gonosz komcsi kormányt szélesvásznon soha, legfeljebb dokumentumfilmben? f*sszopó balos hallywood!) nagy elánnal kezdte üldözni a hemofileket, vagy mi a szöszöket.. Olyannyira, hogy filmünk legelejére már a kipusztulás szélére sodorta őket.

Szóval, a kormány főgecije kifejlesztett valami extra csodafegyvert, ami kiírtja majd a hemofileket, és ezt kell elszállítania valamilyen androidnak valahová. De az android helyett egy bombanő lép a képbe, aki mellesleg hemofil és megszerzi a fegyvert, amiről kiderül, nem egészen fegyver, és nem azok ellen, akik ellen állítólag kifejlesztették.

Indul a verekedés, üldözés, az antigravitációs kütyüvel rendelkező csodaseggű nő ellen, aki a címadó hölgyemény, Ultraviola. Piff-puff, csihi-puhi, dől a gonosz fasiszta ellen. Kiderül, hogy a hemofilek sem jófiúk, de mind ők, mind a jópofa nevű "vérkínaiak" is lófaszjóskák a mi ultrafaros nőszemélyünkkel szemben.

A filmről különben annyit, hogy tegnap néztem, de mára már a nevét is úgy kellett megkérdeznem a kedvesemtől, hogy ugyan már, mi a f*sz volt ennek a neve?
Ostobák a dialógusok, a történet még egy képregény adaptációhoz képest is kibaszott nagy nulla, a színészek nullák, tehetségtelenek, a főhösnő is legfeljebb gyönyörű idomaival vívhatja ki elismerésünket, de ez legfeljebb csak a faszállításhoz elegendő.

Egy jó filmhez kevés.

Az animációk sirályak, az akciójelenetek is faszák, bár enyhe mátrix utánérzés íze volt, különösen a vérkínaiak legyakásának. Amúgy meg, ha üldözésre vágyom, bekapcsolom a need for sped undergrundot, és nem filmet nézek.

A film egy rakás 2/10, ha a csajszi formás kerek segge nem szerepelne, akkor még ennyit se kapott volna.

Te pedig, Milla Jojovich: ne kerülj a kezem közé. :)

2008. július 16., szerda

P2 - A rettegés új szintje - P2 (2007)

Mit tennél, ha Karácsony estéjén magadra maradnál egy csontőrült faszival nő létedre egy lezárt mélygarázsban?
A kérdés kissé hatásvadászra sikeredett, akár a film trailer-e alatt el is lehetne fenyegető hangsúllyal morogni…
Mégis: ez az egy mondat magában hordozza a komplett történetet, noha kissé leegyszerűsítve.
Angela, mint említettem, Karácsony estéjén sokáig dolgozik az irodaházban (nesztek, kellett nektek az emancipáció, meg a többi faszság, ugye?), olyannyira, hogy végül kiürül az egész. Főhősnőnk is leliftezik a föld alatti parkolóba (ezek még néha nappal is félelmetesek), hogy végre hazatérjen családja körébe. Igen ám, de nem indul az autó, szerencsére (?) ott van a közelben, a P2 – es szinten (innen a cím) egy nagyon kedves és készséges biztonsági őr, aki megpróbál még akkumulátortöltővel is szolgálni, de az sem használ a bedöglött kocsinak.
Angela megköszöni a szimpatikus fickónak a segítséget, és inkább felmegy az földszintre, taxit hív, majd elszunyókál. A kocsi előáll, ámde újabb probléma akad: az üvegajtók zárva vannak. Egyetlen segítsége a parkolóőr, akihez mindjárt le is igyekszik a mélygarázsba. Odalent éppen lámpaoltás van, és a sötétségben egyszer csak kloroformos kendő tapad arcára.
Az ébredés nem kellemes. Az Elvis-rajongó Thomas, a segítőkész biztonságis kis irodácskájában ücsörög, előtte szépen megterített asztallal, vörös rózsával, ő maga szép hófehér ruhába öltöztetve (itt megjegyzem, az arca nem valami szép, de a keblei elég kellemesen nagyok), a lábán pedig egy bazi nagy lánccal és lakattal, amely az asztalhoz rögzíti őt. Puff neki. És persze ott van Tom, no meg vicsorgó kutyája Rocky, hogy a karácsonyi vacsora és rémálom teljes legyen.
Nagyon kedves kis társaság ez, ám a hálátlan hölgy nem igazán szeretne olyan kedélyesen csevegni és falatozgatni, ahogyan azt őrült kis barátunk elképzelte. Pedig már olyan régóta figyelgette a csajt, és az a dög most menekülni akar.
Nem írom tovább. Még annyit: kedves kis ünnepi ajándékot is szervez Tom.
Innentől a lidércnyomás elindul. A szinte lehetetlennek tűnő menekülési kísérletek sorra kudarcba fulladnak, s maga a parkolóstrázsa úr is egyre magasabbra hág az őrület hullámain.
A filmet a „Magasfeszültség” alkotói jegyzik forgatókönyvíróként és producerként, ami pozitívum, mert az nagyon jó kis brutális mozi volt, no persze sajnos ugyanezek a nevek követték el a „Sziklák szeme” című szarkupacot is, amelyben a jó zsidó telefonkereskedő legyakja a mutánsokat.
Ám ez most ismét nagyon jól sikeredett. A feszültség szinte tapintható, már maga a történet is magában hordozza a lehetőségeket, hogyan győzz le egy őrültet a saját pályáján, a bekamerázott mélygarázsban. Szinte reménytelen. Ahogyan beindul a történet, a dráma fokozódik, és szerencsére beletűztek néhány igen jól sikerült véres jelenetet is, szóval minden adott volt, és sikerült is élni vele.
A mániákust eljátszó fiatalemberről nem is gondolná az ember az elején, hogy menne neki a szerep, de aztán egyre mélyebbre merül az őrület bugyraiba, és elfogynak a kétségeink. Angela pedig végre nem a régimódi horror-thrillerek főhősnője, aki csak menekül és közben sikoltozik vadul és haszontalanul. Benne már felszínre tört némi ellenállás is, nagyon jól esett ilyen mocskosságokat hallani a szájából. Hehehe…
Szóval: „Mit tennél, ha Karácsony estéjén magadra maradnál egy csontőrült faszival nő létedre egy lezárt mélygarázsban?"
Most megtudhatod. Mert javaslom nézd meg, ha akarsz egy kis borzongást. A kevés szereplő ellenére (vagy éppen azért?) ügyesre alakított mozi ez. Írhatnék még sokat róla, de nem akarok semmit elárulni, nem kenyerem a spoilerkedés.
10/8
Végre valami jó. És jószívűség nélkül.

És trailer: http://www.youtube.com/watch?v=JlRsK5uOwNM

"Ez nem a te Karácsonyod faszfej..."

2008. július 11., péntek

Az ember gyermeke - Children Of Men (2006)


Nem új a film, szerintem már sokan látták, meg nem is valami nagy durranás, de én csak most jutottam el odáig, hogy megnézzem. Akkor meg már írok is róla.

Szóval, az alapszitu az a világvége. Mégpedig úgy, hogy közel 18 éve nem születtek gyermekek. Az iskolákat felverte a gaz, (na meg a gazella) mindenhol mocsok és szenny, járvány, meg minden, csak Anglia állja úgy-ahogy a sarat.. Ennek megindoklásával a film adós marad. Miért pont Anglia maradna meg, ahol Németország, Franciaország, meg az U.S. is taccsra vágódott? Szóval, nekem ez nem logikus. És arról sem szól a történet, mi volt az a kurva nagy világvége, ami miatt ezen országok lakói a kies angolhonban keresnek menedéket.

A film nagyon laposan indul, pedig elég gyorsan belevágnak a lecsóba: egy adminisztrátort elrabolnak a "bevik" a bevándorlók jogaiért küzdő (nyilvánvalóan szélsőbaloldali) terrorista csoportok, akiknek vezére egy lány - a jelenlegi rendszerhű adminisztrátor (vagy mi a faszom) egykorvolt kedvese. Zavaros, ugye? Na lesz ez még rosszabb is. A cél megmenteni egy terhes feketét, aki gyermeket hordoz bevándorló szíve alatt. (A film ügyel arra, hogy többször is fehér bőrű német bevándorlók beszéde hallatszódjon- nehogy azt képzeljük már, hogy a németek nem lehetnek nyomorult bevándorló páriák...) Szóval, beindul a kavarás, a bevándorlók vezérét lelövik saját társai, ezért a fekete nőt a főhős a "bevik" elől is menteni igyekszik. Jófej adminisztrátorunk még jófejebb drogos apját a "bevi" terroristák lelövik, majd menekülésük közben megismerkedünk a fasisztoidként ábrázolt brit rendszerrel is. Plasztikus menekült-tábor ábrázolás: sematikus, de bennem továbbra sem ébred sajnálat. Ugyanis nem értem az okot, miért mennek angliába? Ugyan a bevándorlók többször is éhségről panaszkodnak, de aztán egy nagy menekülttáborban a végjelenetnél többször is elfutnak kerge birkák ide-oda. Meg: kutyák. A patkányokról már nem is beszélve,ami szintén kiváló fehérjeforrás. (Lásd: Patkányburger - Demolition Man.) Szóval, mocsok és kosz, kibaszott falfirkák mindenhol. Mitől kellene ezt a csürhét sajnálnom? Egyik kutya, másik eb.

A végén kurva jó filmsorok, kibebaszott call of dutty live, de a történet nem áll össze. Történik utalás Jézusra, Megváltó Urunkra, de ettől még ez a film szar maradt. Akkor már inkább a Véres Vasárnap, ami tényleg egy kurva jó film.

Felsírt a csecsemő, és eljött a heppi end is.

Én sokkal jobb befejezést tudtam volna. Felrobbantanám azt a kibaszott csónakot, úgy, ahogy van. Akkor bammeg, lehetne agyalni a nézőnek, meg lenne megrendülés is., hogy ki, meg hogy, meg miért, meg mi a faxért. Így ez elmarad, s bennünk csak a sok trutyi marad - emlékül...

A film tömören egy 2/10. Egyszer talán megnézhető, ha képesek vagyunk lenyelni a kötelező polkorrekt szarságokat, vagy ha el bírjuk viselni a feketéket és a bevándorlókat, meg a szutykot, koszt, drogokat és a halált - de nem sokáig fogja foglalni a vinyótokat.

Nézzétek meg inkább a Véres Vasárnapot. Az fasza.

Mennydörgő robaj - A Sound Of Thunder (2005)


1952-ben Ray Bradbury, a nagyszerű sci-fi író megalkotja a „Sound Of Thunder” című novelláját. Ama elmélet, miszerint, ha a múltban megváltoztatunk valamit, az kihatással van a jövőre nézve is, talán H. G. Wells-től származik (Időgép), de azóta ez a teória mindenképpen tökéletesen beépült a köztudatba, időutazós tudományos-fantasztikus történetek nem is készülhetnek más szabály szerint, és a nagy klasszikus, a „Terminator” is ezen alapszik. Vagy akár a „Vissza a jövőbe” is.
De most persze nem tisztem felsorolni a rengeteg sztorit, koncentráljunk csak az említett főműre, ugyanis elkészült 2005-ben a filmváltozata is „Mennydörgő robaj” címen.
Majd egy éve porosodik polcomon a DVD, míg végre ma délután elszántam magam, hogy végignézem. Sokáig halogattam, ugyanis az első pár perc után feladtam már régen reményemet, hogy bármiféle pozitívummal is szolgálhatna számomra a film.
Történik ugyanis rögvest, hogy kommandós és egyéb védőfelszerelésbe bújt sisakos emberkék valamiféle szuperfegyverrel csalinkáznak afféle ős-bozótosban, amikor is megjelenik egy elég ratyi CGI-szaurusz, akit jól lelőnek. Na itt volt mindig az a pillanat, amely megtörte elszántságomat, és inkább megnéztem valami mást. (Amely lehet, hogy még szarabb volt ennél.) Valahogy nem éreztem Bradbury novellájához közelállónak ezt az egész hangvételt.
De ma végignéztem, és bevallom, kellemesen csalódtam.
A sztori tovább göngyölítve megmutatja, miszerint ez a társaság egy amolyan idő-szafari tagjai 2055-ből. És a brigád nagy része felügyeli a gazdag utazókat, hogy el ne pusztuljanak, és nehogy lelépjenek a kiszabott útról, vagy neadjisten eszükbe jusson zsebre vágni a múltból valami szuvenírt, mondjuk egy Pterodactylust. Mert az ugye megváltoztathatja a jövőt tökéletesen. Hiszen eltaposol egy gyíkot, abból nem lesz ízé, amely nem öli meg az izét, és ezért az evolúcióban nem vesz részt a nemtommi. Mindez természetesen le van vezetve rendesen és szájbarágósan a filmben is, remélem azért valamennyire felfogtátok keresetlen szavaimmal is megfogalmazva.
A filmben látható második utazás során baj történik, ugyanis a jelenben, ami a jövő (comprende?) elbaszódnak a fegyverek, amelyek valójában asszem fagyasztott nitrogéngolyókat lőnek ki. (Ennyit a fizikáról, nem értek nagyon hozzá…). Szerencsétlenségünkre valami két gazdag fasz utazik éppen, az egyik egy azon nyomban unszimpatikus nagypofájú gyökér, a másik valami izzadó rinyagép. Nagy nehezen sikerül a rájuk támadó sokfogú ősállatot kinyírni, és látszólag semmi baj sincs. (Mindig ugyanezt a haldokló őslényt ölik meg, és mindig ugyanakkor.)
De valami mégis történik. A jelenbe érve elkezd változni a világ. Egyre gyanúsabb dolgok történnek, amelyek arra utalnak, hogy mégiscsak gáz van. Főhősünk természetesen gyanút fog, és felkeresi az időgép egyik feltalálóját, aki természetesen nő, és úgy viselkedik, mint a hülye állatvédők, miszerint vérrel spricceli be az utazókat, és őrjöngve kiabál nekik, hogy elpusztítják a jelent.
És egyszerre csak megtörténik a borzalom: valami bazi nagy izé kél, amelyet úgy hívnak, hogy időhullám, és végigmegy a világon, nyomában módosul minden. Kiderül, hogy ez még csak a kezdet, és ha nem tesznek valamit, akkor a további hullámok (mert fokozatosan alakul át az élet) akár magát az emberi fajt is eltörlik, és helyette meg ki tudja mi lesz?
És natürlich jön a nagy megváltó gondolat, hogy küldjünk vissza valakit a múltba figyelmeztetni a szafarira induló társaságot, hogy szar lesz a palacsintában. De persze előbb meg kellene tudni, mi is okozta ezt az egészet? Éppen ezért az újabb hullámokon átesett nagyvárosban elindulnak megkeresni a két pénzeszsák fickót, hogy kiszedjék belőlük, mit basztak el?
Na itt kezdődik számomra az agyrém. Helyes kis sci-fiből, amely egyre jobban elnyerte tetszésemet, hirtelen enyhén átalakul lövöldözős-akciós-majdnem horror filmmé. Aki ismer, tudja: a horror az én kedvencem. De. Ez az egész nem így indult, és nem erről kellene szólnia. Jönnek a páviánfejű-gyíktestű szörnyek a páncélos bőrrel, amelyen nem hatol át a golyó, de szerencsére mindig annyira előzékenyek, hogy két lábra állnak a fegyvercsövek előtt, hogy az egyetlen érzékeny pontjukat, a torkukat felfedjék. A metropolisz pedig már dzsungellé avanzsált közben, ahol csakis borzasztóan barátságtalan lények élnek.
Hőseink meglelik az okot, amely mindent elkúrt, mint Gyurcsány, és újra utazni kezdenek, át a veszélyek és komputeranimált szörnyek között, hogy vissza tudják a csapat legkeményebb tagját küldeni az időben, önmaga figyelmeztetésére. Azért a legkeményebb, mert már az egység többi tagja elhunyt időközben, és csak a takaros kis tudósnővel vannak ketten, de az nem baj, mert ha a jövő helyreáll, akkor újra élnek.
És innentől kezdve már nem szívesen árulok el semmit. Mert aszondom: érdemes megnézni. Csak lehetőleg vonatkoztassuk el a novellától (nem sok köze van az alapokon kívül ahhoz…), és akkor jó kis szórakozás lesz belőle.
Mint azt oly sokszor lepötyögtem most: a CGI néha nagyon gagyi, de nem von le a mozi értékéből. Negatívumként említeném az egyik főszereplőnőt, aki amellett, hogy taszító fejjel rendelkezik, még ráadásul idegesítő is erősen. Az elején kétszer is majdnem elpusztul a saját felesleges és idegesítő fasz hősködése miatt, aztán amikor a metróaluljáróban kell végigvonulni a város alatt, akkor már nyafog, hogy ezt szívesen kihagyná. Gondolom ez karakterfejlődés akar lenni?
Na jó, nem ragozom tovább. Nézd meg, tényleg nem rossz. Vagy legalábbis nem annyira, mint vártam. Adok 10-ből 6-ot. Tudod: jószívűség.